AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Busa Margit: Kazinczy Ferenc munkáinak kiadástörténete. (Születésének 200.évfordulója alkalmából.)

Abafi kiadási tervezetét az első kötet előszavában így mondja el: „Főfeladatunkká tettük, hogy hű, s pontos szövegeket nyújtsunk az olvasóknak, és e célból a megjelent művek összes kiadásait, a mennyire lehetséges, az eredeti kéziratokkal összevetjük, és a lényegesebb eltéréseket jegyzetek alakjában közöljük; a felvilágosítást igénylő helyeket pedig magyarázatokkal kísérjük. Egyedül a helyesírásra nézve tértünk el az eredetitől. Megállapodtunk tehát abban a helyesírásban, mely Kazinczy elveivel leginkább megegyezik, és a mely közel áll a m. t. akadémiai helyesírási javaslathoz, szóval abban, a melylyel valószínűleg Kazinczy is élne, ha ma írna." Ugyanitt magyarázza meg Abafi a jegyzetelés szempontjait is: „Minden egyes költeményt jegyzettel kísértünk; még pedig, a mennyiben lehetséges vagy szükséges volt, a következő irányokban: 1. Mikor készült az illető költemény. 2. Mely alkalommal készült; a hol erre nézve Kazinczynak léteztek jegyzetei, azokat vettük át idéző jellel; a hol azonban hiányoztak, lehetőleg az ő műveiből és levelezéseiből írtuk ki az illető felvilágosításokat. 3. Tárgybeli magyarázatokat adunk a mythologia, történet stb. köréből említett nevekre stb. nézve még pedig abból a szempontból, hogy inkább fölöst magyarázzunk, mintsemhogy magyarázataink hézagosaknak találtassanak. 4. Feljegyeztük az illető darabról: hol jelent meg először és hol egyébként Kazinczy munkáiban és folyóiratokban vagy eddigelé napvilágra került levelezéseiben. 5. A felsorolt szövegekből, valamint az eredeti kéziratokból — a mennyiben azok ránk nézve hozzáférhetők voltak — összejegyeztük az eltéréseket; remélvén, hogy azáltal nagy szolgálatot teszünk azoknak, kik Kazinczy munkáinak behatóbb tanulmányozásával foglalkoznak." Az első kötet 235, a második 119 verset tartalmaz. Abafi tehát jóval többet tett egy szöveghű, kritikai kiadás érdekében, mint az előző kiadások. * Ka^inc^y költeményei ezentúl még háromszor kerültek kiadásra, minden alkalommal a Franklin-Társulatnál. 1903-ban a Magyar Remekírók 7. köteteként, Vác^y János szöveggondozásában. Ennek a kiadásnak van egy utánnyomása, sorozaton kívül, évszám nélkül jelent meg— az előszó keltezése szerint — ugyancsak 1903-ban. Ka^inc^y verseinek válogatott kiadását a Kisfaludy-Társaság megbízásából 1928-ban Dé%si Lajos rendezte sajtó alá. Ez az „Élő Könyvek Magyar Klasszikusok" sorozatának I. kötete. — Vác^y János és Dé%si Lajos bevezető tanulmányai nem tartalmaznak a kiadások történetére vonatkozó adatokat. A Franklin-Társulat szóbanforgó három kiadása a költeményeken kívül magában foglalja a Pályám emlékezetét is. * Külön kell szólnunk a Tövisek és Virágok című epigramma-gyűjteményről. Ennek első kiadását még maga Ka^inc^y rendezte sajtó alá 1811-ben. „Kevés számú nyomtatványokban" jelent meg — mint a címlapon olvassuk — a 43 epigramma. Másodszor az Akadémia adta ki 1836-ban Ka^inc^y Poetai munkái között, külön fejezetcímmel. Az epigrammák elrendezésében és szövegközlésében Ba/\a és Schedel követte az első kiadást. Ka^inc^j Gábor is felvette a Ka^inc^y-\trsek közé mind a négy kiadásában. Megemlítendő azonban, hogy Ka^inc^y Gábor a Tövisek és Virágokhoz hozzákapcsolta a Virágok és Gyomok verseit is s a kettőt Nyelv és Míveséét közös cím alá vonta. 328