AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Busa Margit: Kazinczy Ferenc munkáinak kiadástörténete. (Születésének 200.évfordulója alkalmából.)

Negyedik könyv: Epistolák. Jegyzetek. Bár Ka^inc^y Gábor kötetei kevesebb verset tartalmaznak, mint az akadémiai kiadás, mégis az előszóban ezt olvashatjuk: „E kiadás, egy bár eddigelé kiadatlan művön felül, számos variánst hoz; nagybecsű, már ez által is. A fordításokat, e mesterműveket a magok nemében, mellőznöm nem szabadott, hogy e szűk keretben minél teljesb képet vehessen az olvasó. S a töredékeket hinnem kell hogy ereklyéül tekintendi a hazafiúi hűség." Mi hát a tartalmi különbség az öt kiadvány között? Az akadémiai kiadvány 194 verset közöl, Ka^inc^y Gábor első két „kiadása" 151-et, a további két kiadás 152-őt. Ka^inc^y Gábor-féle kiadásoknak többlete, a „kiadatlan mű", a Kisfaludy Sándor című vers. Baj^a és Schedel 42 verset jegyzetelt, Ka%inc%y Gábor 31 verset. A két kiadvány teljes versanyagát szövegkülönbségek tekintetében nem vizsgáltuk meg, de összevetettük az akadémiai kiadással azokat a verseket, amelyekhez Ka^inc^y Gábor jegyzeteket készített. Ennek alapján megállapítottuk, hogy 31 versben alig néhány szónyi eltérés van: két szó a Békák, egy-egy szó a Kis és Berzsenyi, s a Horváth Adámhov^ című versekben. Ezek a jelentéktelen szövegkülönbségek lehetnek sajtóhibák, vagy Ka%inc%y Gábor önkényes javításai is. Arra gondolhatunk, hogy autográf kéziratok, és a „számos variáns" helyett Ka^inc^y Gábor jobbára az akadémiai kiadás verskészletére támaszkodott. A Ka^inc^y Gábor-féle kiadásokban úgy véljük, azért van kevesebb költemény, mint az akadémiai kiadásokban, mivel a kicsiny, tizenkettedrét alakú Gyémánt-Kiadás-sal — a kiadóvállalat terjedelembeli „megtakarításra" törekedett. A szövegek kihagyása aligha Ka^inc^y Gáboron múlt, hiszen ő már a rokoni kapcsolat miatt is arra törekedett, hogy nagybátyjának mennél több munkáját megismertesse, hiszen a kötet bevezető szavaiból is kicsendül fájdalma amiatt, hogy az utókor méltatlanul elfelejtette: „Egy negyedszázad már — s mily negyed-század ez! — mióta Kazinczyt elveszítők, s ki az, ki róla azt a mit lehetne, a mit kellene, elmondotta volna? róla, ki a nemzeti nyelv történelmének legválságosabb szakában, annak képviselőjéül tekinthető." * Ka^inc^y verseinek következő kiadását Összes költeményei-t 1878—1879ben Abafi (Aigner) Lajos rendezte sajtó alá és adta ki a Nemzeti Könyvtárban két kötetben. A Nemzeti Könyvtár kötetei különböző sorozatszámmal ellátott füzetekben kerültek ki a sajtó alól, s csak utólag foglalták őket össze kötetekké. Abafi egyszerre több író munkájából adott ki egy-egy füzetnyi részletet. A kiadványsorozat a nagyközönség számára készült, ezért az egyes füzetek megjelenéséről a széles körben olvasott Vasárnapi Üjsagban jelent meg tájékoztatás. Az 1878. május 19-i szám Irodalom és Művészet című rovatában, ismeretlen szerző a következő bejelentést tette: „Nemzeti Könyvtár cím alatt Abafi (Aigner) Lajos nagyobb vállalatot inditott meg, mely füzetekben jelenik meg, s a XVIII. századi és a XIX. század első felében élt magyar remekírókat olcsó, lehetőleg teljes kiadásokban eleveníti fel— 325