AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Busa Margit: Kazinczy Ferenc munkáinak kiadástörténete. (Születésének 200.évfordulója alkalmából.)

Első könyv: Dalok és ódák. Második könyv: Vegyesek. Harmadik könyv: Epigrammák, görög értelemben. Negyedik könyv: Tövisek és Virágok 1811. Ötödik könyv: Új tövisek és virágok. Hatodik könyv: Epistolák. Hetedik könyv: Költemények prózában. a) A két levél. Elbeszélés. b) Az atlaczpapucs. Vígjáték két felvonásban. Magyarázatok. Előszavában a következőket írta Schede/ a versek elrendezésének módjáról: „a' szerkesztéssel megtisztelt tagok a' poetai munkák' összegyűjtéséhez sorozásához, a' számos variánsok' hasonlitgatásához 's közülök a' legelfogadhatóbbak' kiválasztásához azonnal hozzá láttak, 's az igy alakult első kötetet 1834. nov. 11. az V-dik nagy gyűlés elébe terjesztették. Azon tisztelet, mellyel nagy irónak tartozunk, parancsok, hogy minden érintetlenül hagyassék; egyedül a helyesírást, mint legkevésbbé fontost a' többi közt. . . látszott tanácsosnak egy elvre visszavezetni. 'S el lévén a' szerkesztők közt ezen egyformásitás határozva, természetes volt, mind a közöttök fenforgó diíferentiák' elsimításáért, mind mivel az academia lépteti e' gyűjteményt világnak elébe, az Írásban az academia által elfogadott szabályokat követni." E szerint tehát a szerkesztők a kéziratos versek variánsaiból kiválogatták a „legelfogadhatóbbat" de ugyanakkor a szövegek összevetését elhanyagolták: jegyzeteikben nem tüntették fel hogy egy-egy versnek hány fogalmazványa került a kezükbe, s mi a különbség a szövegváltozatok között. Ka^inc^j költői műveinek második kiadására 1859-ben, születésének századik évfordulóján került sor. Ez a kiadás Ka^inc^y Ferenc^ versei címen Pesten, Heckenast Gusztáv vállalatában jelent meg a Magyar Remekírók Gyémánt Kiadásának IV. köteteként. A sajtó alá rendezést ez alkalommal Ka%inc%j unokaöccse, Ka^inc^y Gábor vállalta, részben annak a kéziratos hagyatéknak alapján, amelyet az özvegy 1831-ben nem juttatott el az Akadémiához. Ez a kötet teljesen azonos szöveggel, Ka^inc^y Gábor gondozásában és Heckenast Gusztáv kiadásában újranyomásként, de nem második kiadásként 1863-ban újra megjelent. A két azonos szövegnek utóbb a címlapokon is feltüntetett második és harmadik kiadását a Franklin-Társulat jelentette meg, ismét Ka\inc^y Gábor gondozásában. A második kiadás 1890-ben, az Irodalmi Kincstár című sorozatban, sorszám nélkül, a harmadik kiadás az Olcsó Könyvtár sorozatban a 951—952. számú füzetként jelent meg. Ha a Baj^a—Scbedel-kiadást összevetjük a Ka%inc%j Gábor-félékkel, megállapíthatjuk, hogy az előbbi teljesebb. Abban mindenesetre megegyeznek, hogy az anyagot egyaránt műfaj szerint csoportosítják. Ka^inc^y Gábor elrendezése talán még konzekvensebb s mindenesetre tömörebb, mint Schedeléké volt: Első könyv: Dalok, Ódák, Vegyesek. Második könyv: Epigrammák. Harmadik könyv: Nyelv és mivészet. 324