AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Kókay György: Javaslatok a könyvolvasás népszerűsítésére 1789/1790-ből

politikai felszabadítása. Kovács mérnök úgy jutott el a jobbágyság felszabadításának a követeléséhez, hogy ezt az egész nemzet műveltségének, „pallérozott"-ságának a feltételeként ismerte fel. Reális látásmódjával bizonyos fokig talán ellentétesnek tűnik, hogy ezt a szabadságot a jobbágyság részére a nemességtől kívánja kieszközölni. De ennek — bármennyire is illuzórikus elképzelés volt — azokban az években volt bizonyos reális alapja. Ismeretes ugyanis, hogy a nemességnek a II- J°Z

se

f gyarmatosító uralma elleni elégedetlenségéből fakadó nemzeti mozgalma, míg le nem szűkült saját osztályérdekeinek kizárólagos védelmére, tartalmazott az egész nemzet — s így a parasztság — érdekeit is figyelembevevő vonásokat, sőt talált biztató szavakat a jobbágyok irányában is.

15 A jozefinista, patrióta magyar értelmiség — amelyhez Kovács Ferencet is sorozhatjuk — optimizmussal figyelte az eseményeket, és új aranykor hajnalát vélte felismerni, amelyben a nemesség majd önként lemond a kiváltságairól. Ez az illúzió az 1790—91-es országgyűlés után, amikor a rendi mozgalom egyre inkább csak a nemesség osztályérdekeinek a védelmére szűkült le, már szétoszlóban volt. A fenti javaslatok azonban még a mozgalom első, reményekre és optimizmusra alkalmat adó korszakában keletkeztek. Kopács Ferenc javaslatai nem maradtak visszhang nélkül, a Mindenes Gyűjteményben többen is hozzászóltak. Ennél több azonban nem történt; a javaslatok megvalósításáról szó sem lehetett. Az első magyar köztársasági mozgalom véres elfojtása nem csak a haladó politikai törekvéseket, hanem nemzeti kultúránk kifejlesztésének a mozgalmát is súlyosan megbénította; a könyvolvasók száma ismét egészen kicsire zsugorodott. Csokonai így ír erről: „Az olvasás nemzetünkben újra hűlni kezd; az új könyvek száma is minden esztendőben kevesebbedik; oda amaz elevenség, amely csak 1790 táján is úgy lelkesített bennünket: eltűnt, elrepült, s egész nemzetünk haldokló zsibbadásba vesztegel.. ."

17 De Ferenc rendőrállamának a légkörében már szó sem lehetett arról, hogy valaki olvasómozgalomról, különösen a nép körében szervezendő, olvasómozgalomról beszéljen. A XIX. század elején, amikor a bénult magyar szellemi élet ismét éledezni kezdett, újra napirendre került a magyar olvasóközönség kinevelésének a kérdése.

18 Kovács Ferencnek a magyar nép kulturális felemelésével kapcsolatban tett javaslatai azonban, bár haladó Íróink és mozgalmaink sokszor hangoztattak hasonló követeléseket, tulajdonképpen mégis — miként Csokonai jövendölte — csak a XX. században valósulhattak meg. ]egps>etek 1. L. Bis^tray Gyula: Prenumeráció. Egy fejedet a magyar könyvkiadás és olvasóközönség történetéből. Magyar Századok. Bp. 1948. 177-192. 1. 2. Kis János emlékezései életéből. 2. kiad. Bp. 1890. 313. 1. Idézi: Kulcsár Adorján: Olvasóközönségünk 1800 táján c. munkájában. (Bp. 1943. 73 — 74. 1.) 3. Szäuder József: Bessenyei. Bp. 1953. 101. 1. 300