AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Kókay György: Javaslatok a könyvolvasás népszerűsítésére 1789/1790-ből

Budán kijövő könyvek szerint, mindenütt minden könyvekbe parantsoltatnék az igaz limitált árra bé-nyomtattatni az első levélre!" De •— mint a továbbiakban folytatja — ha olcsóbbak is lesznek a könyvek, „akkor sem szerezhet-meg a szegény köznép mindent; nintsen is mindenre szüksége." Azok számára, akik igényt tartanának más könyvek elolvasására is „a nyelveket, Nemzetségeket s azoknak boldogulásokat igazán szerető és előmozdítani kívánó Pap, Káplány és Prédikátor Urak, a nevezetesebb Magyar könyveket magoknak bé-szereznék és azokat a hallgatóikkal közlenek, ha mindjárt valami tsekély jutalomért is; mellyet a köznép örömest tselekedne, tsak jutalom kívánás az ő tehetségekhez légyen mérsékelve."

9 A könyvolvasásnak a nép körében való elterjedése előtt álló utolsó akadályt abban látja, hogy a vendéglők elcsalogatják a falusi embereket szabadidejükben, éppen akkor, amikor idejük és alkalmuk lenne könyvet olvasni és művelődni: „Az Innep- és Vasárnapokon volna a falusi köz-népnek leg-több ideje az olvasáshoz, és a téli hosszú éjtszakákon. Innepeken pedig bort kell a tsap-házaknál, a vendég-fogadókban inni, mert már úgy a szokás." Felteszi a kérdést: „Vajha nálunk is bé-hozattatnék az a szent szokás, mellyet némelly idegen Nemzetek gyakorolnak, hogy ezen részegeskedésnek műhelyei Innep- és Vasárnapokon bé-zárattatnának. Miért nem lehetne kinek kinek a ház-népével, saját házánál hasznosabban költeni azt el, amit ott elveszteget?" Kovács Ferenc cikke nem maradt visszhang nélkül. A Mindenes Gyűjtemény 1790. március 20-i számában, a szerző megjelölése nélkül, cikk jelent meg, amely szintén azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy miként lehetne a könyvolvasást a nép körében elterjeszteni. Nem említi ugyan Kovács cikkét, de az összefüggés nyilvánvaló: részben az ő javaslatait ismétli, részben pedig újakkal egészíti ki azokat. „Minthogy hála légyen Istennek — így kezdődik a közlemény — mind inkább derülni s ragyogni kezd Anyai nyelvünknek fényes csillaga: semmi sem volna most szükségesebb, mint ha az olvasásnak a szeretete, mellytől még Nemzetünk nagy részént idegen, még a szegénység köztt is elhatalmazna." Vannak már, akiket példaképül lehet állítani: „Ditsérettel említhetnénk mi is némelly érdemes Urakat s T. Prédikátorokat, akik a Magyar könyveket nemcsak magok meg-szerzik, hanem hallgatóikkal is meg-szereztetik. — Vágynak olyanok, akik mikor a Gyűjteményt, Hadi Történetet vagy Magyar Kurírt veszik, s ollyat látnak benne, melly a szegénységnek is hasznára vagyon, tizet tizenkettőt magokhoz hivatnak, s elolvassák előttök. — Tegyük fel, hogy minden T. T. Plébánus és Prédikátor Urak ezt tselekednék, mennyire mehetnénk csak hat esztendeig!!"

10 A lelkészeken kívül a cikk írója a tanárok és a tanítók fontos szerepét is felismeri az olvasás szeretetének elterjesztésében: „Az oskolába járó gyermekeket kellene arra édesgetni, hogy a Magyar könyveket szeressék, s azokat estvénként szüléik előtt olvasgassák, hogy azok is azoknak szépségeiket megizelíthessék." Majd — akár csak Kovács Ferenc — az olcsó könyvek fontosságát hangsúlyozza és a francia, valamint az angol példákra hivatkozik: „Sok szegény ember harminc-negyven x-rt nem örömest ád ki illy drága időben egy könyvért, bár ha szeretné is olvasni: de két három xrt egy sem sajnál érte. Az illyen rövid munkátskákkal kellene tehát őket még most tsalogatni, mellyeket két három x-ron megvehetnének. Így cselekedtek a Franciák s 296