AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Kókay György: Javaslatok a könyvolvasás népszerűsítésére 1789/1790-ből

vonala változatlan maradt. Ez részben abban nyilvánult, hogy a tanítók képzetlenek voltak, de még inkább abban, hogy a tanterv és a tananyag korszerűtlen volt és nem tartott kapcsolatot a való élettel. Kovács Ferenc ezért írja javaslata első pontjában: „Tudni való dolog az, hogy kevés falusi és Városi apróbb oskoláinkat kivévén, azokban még ma is a Deák nyelvnek tanulásával gyötrettetnek a szegény tanuló gyermekek; még pedig sok helyeken tsak holmi jött ment óltsó Mesterek által..." Ezért javasolja: válogassák meg jól azokat a személyeket, akikre az if júság nevelését bízzák; minden falusi gyermek járjon iskolába, a szegényeket tanítsák ingyen; a tananyagból a falusi iskolákban teljesen iktassák ki a latint, és vegyenek be olyan gyakorlati tárgyakat, mint pl. a helyes magyar írás, olvasás, történelem, földrajz, fizika, gazdaságtan stb. A népiskolai reformon kívül Kovács mérnök a könyvek elterjesztésében látja a legfontosabb eszközt a népművelés fejlesztésére. Ezért fontosnak tartja „a jó, magokat kedveitető és hasznos könyveknek a szaporítását" is, de úgy, hogy azok ne legyenek túlságosan terjedelmesek és drágák, és „se nagyságok' se árokkal ne igen haladják fellyül az eddig a köz-nép előtt kedves, de kevés hasznú könyvetskéket." Ilyen hasznos műveknek tartja Marmontel „erkölcsi írásait", amelyek Kónyi János, de főleg Báróc^y Sándor fordításában magyarul is olvashatók, és „igen kedvesek mind a köznép, mind a főbb rendűek előtt; mert még most a nagyobbak, minéműek Richardson munkái, pénzesebb kezekbe valók; és így kevesebb kezekben is foroghatnak." Marmontel művei mellett Gellert, Schlegel és mások erkölcsi meséit javasolja kiadásra, „mellyek mint olvastassák magokat, azt T. Pétzeli Ur a maga ki adott Meséjivel világosan meg-mutatta." Majd kora költőinek verseit említi meg, mint olyan „mulattató és gyönyörködtető írásokat", melyek a közművelődést hatékonyan szolgálhatnák. Érdekes, és az átmeneti korszak ízlésére jellemző, hogy az élő költők mellett megemlíti Gyöngyösit is (a XVIII. század legnépszerűbb költőjét), de hozzáteszi, hogy „egy jó Hazafinak" meg kellene tisztítania Gyöngyösi műveit a hibáktól, és a mitológiai alakokat meg kellene magyarázni. A kiadandó munkák közé sorolja még a vígjátékokat, szomorújátékokat, valamint az anekdotákat is. Kovács Ferenc cikkének hátralevő részében még három érdekes gyakorlati javaslatot tesz. Mivel a legfontosabb feladatnak a köznép bekapcsolását látja a művelődésbe, többször is hangoztatja: ennek egyik legfőbb feltétele az, „hogy a könyvek olcsók, a szegények számára is megfizethetők legyenek". A könyvek árát főleg a nyomdák és a kiadók túlzott nyerészkedési vágya drágítja meg; ezért azt kívánja: rendelet korlátozza a könyvek árát. És hogy mindenféle nyerészkedésnek elejét vehessék, azt javasolja, hogy az árat nyomtassák rá a könyvek első lapjára. Érdekes — és csak korunkban megvalósult — javaslatában ezt mondja: „Nagyot segítene a pallérozásnak ezen módján az is, ha a Könyv-nyomtatók nem hagyattatnának tsupán tsak a magok kényekre árújoknak eladásában. Sokszor 4 s öt árkusból álló kis könyvetskének 10 s 15 Krajtzár nálunk az árra a Nyomtató-műhelyben; mellynek árkusának árra 1 Krajtzárnál többre nem menne, ha minden költséget fel-tudunk is, és ha 12 x-ron vettük is hozzá kontzát a papirosnak. De ezt eggy Felséges rendelés könnyen meg-határozná; és bár tsak az oskolai 295