AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Markovits Györgyi: A Nemzeti Könyvtár remotái nyomán

1939. június 12-én az ügyészség küldte be a könyvtárnak (naplószám: 5377). A korszak legnagyobb magyar írója, Móricz Zsigmond is gyanús volt az államhatalom előtt. A Rendőr című lap 1928. október 13-i számában dr. Kris^tinkovich Antal Magyar író a magyar rendőrségről című cikkében élesen támadja a Forró menőket, durva írói botlásnak bélyegezi. S Móricz arra kényszerül, hogy ugyanebben a lapban válaszolva, mentegesse magát a rendőrtisztviselő előtt. A harmincas években — a munkásmozgalom fellendülésének éveiben — nagy sajtóperek kavarták fel a magyar közéletet. József Attilát négy ízben állították verseiért bíróság elé. Már 1924-ben a vádlottak padjára került Lázadó Krisztusa miatt, 1932-ben bíróság elé állították a Sallai Imre és Fürst Sándor kivégzése ellen írt tiltakozó röpirat miatt — Illyés Gyulával és másokkal együtt —, 1933-ban lefoglalták a már említett Döntsd a tokét, ne siránkozz című kötetét, majd 1933-ban és 1934-ben a Lebukott című költeményéért állott ismételten a bíróság előtt.

4 Kopács Imre Néma forradalma — mely az 1937-es könyvnapon jelent meg két kiadásban is — napok alatt elfogyott. A harmadik kiadást az ügyészség nemzetgyalázás és osztályellenes izgatás címén lefoglalta, a szerzőt perbe fogták és három hónapra ítélték. Hosszú hónapokon át húzódott 1938-ban a Viharsarok pere. Az ügyészség sajtó útján elkövetett osztályelleni izgatás és nemzetrágalmazás vétsége címén indított eljárást Féja Géza ellen. Először a könyv első és második kiadásáért ítélték el többhónapi fogházra, majd a harmadik kiadásért kapott kéthónapi fegyházat. 1938 szeptemberében, három per lezajlása után végül is kénytelen-kelletlen, országos meghurcolás után felmentették Féját. 1938 tavaszán perbe fogták a Márciusi Front íróit, Illyés Gyulát, Féja Gézát, Kovács Imrét, Erdei Ferencet és Sárközi Györgyöt. A kommunista párt igazi népfront-politikáját tükröző Gondolat 1937. évi 2. számában a Magyar írók sorsa című szerkesztőségi cikkben a következőket olvashatjuk: „Veres Pétert két napig faggatta a balmazújvárosi csendőrőrs. Kezét, lábát merőlegesen kinyújtva, arcát a mennyezet felé fordítva, órákig tartó görcsös mozdulatlanságban kellett a nyomozók kérdéseire válaszolnia. Súlyos vádpontokat kellett tisztáznia: miért érintkezett Móricz Zsigmonddal és Illyés Gyulával?. . . Magyar írónak lenni úgy látszik megint annyi lesz, mint »veszedelmesen élni«. De nem akadhat magyar író, aki ne vállalná boldogan ezt a veszélyt. Minden írónak éreznie kell, hogy ügye mindjobban összeforr a dolgozó magyar nép ügyével. Ha elnémítják, maga körül érezheti a néma tömegeket." A szabadkai Híd 1938 áprilisi számának Magyarországi sajtóperek című cikkében ezt olvassuk: „Szaporodnak a sajtóperek, a sajtóvétségek és fogházbüntetések Magyarországon.. . Fáj ez és szégyelljük, ha még nem fáradtunk el szégyenletében magyarságunknak és emberségünknek ebben a nagyon magyartalan és embertelen világban. . ." Veres Péter Sajtószabadság és nacionalizmus című cikkében (Népszava 1938. május 1.) így ír: „A mi alkotmányos kormányunk, sajnos, úgy látszik, úgy akarja értelmezni az alkotmányosságot, hogy ne törvénytelenül, hanem törvényesen tömjék be a száját a kellemetlen sajtóembereknek... az új népies 271