AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Berlász Jenő: Istvánffy Miklós könyvtáráról

ff. 194

v —

195. „Mors Joannis Cociani. Vera nimirum narratio cur fuerit occisus. N. [Istvánffy]." ff. 196—217. Epistolae, litterae privilegiales et donationales tegum Matthiae, Caroli I. et eius consortis reginae Elisabethae, Stephani V., Andreae II. Istvánffy autogr. Voltaképpen tehát ez a kötet is a Históriáé kútfő-anyagának egy részét őrzi. A kötet valószínűleg előbb keletkezett, mint a másik három; nyilván akkor, amikor Istvánffy még nem határozta el, hogy művében 1490-nél régibb időkre nem fog visszatekinteni. Több kódexnek Széchényi Ferenc gyűjteményében sajnos nem sikerült nyomára akadnunk. b) Van azonban a későbbi szerzeményű kéziratok között még egy nevezetes darab, magának a Historiae-nak Istvánffy által 1600-ban saját kezűleg letisztázott kötete, helyesebben a műnek első felét (I—

XX. könyvét) tartalmazó kéziratos kötet.

78 Ez a nagybecsű emlék nemcsak része volt az Lvtó/^-könyvtárnak, hanem eredménye is annak a hatalmas szellemi kincstárnak, amelyet a könyvtár felölelt. Külső megjelenésében ez a kódex nem hasonlít sem az első három, supra/ibrosszl díszített kötethez, sem a most bemutatott disznóbőr-kötéses könyvhöz. A testes, 613 fólióra terjedő kézirat valószínűleg a XIX. század elején kapta meggypiros színű, klasszicizáló stílusú félbőr-kötését nyilván akkori tulajdonosától, a gróf Apponyi-csalid egyik tagjától. Hátán, amelyet arany-nyomású növényág-szerű vonaldíszek és váza-, illetőleg lant-bélyegek díszítenek, felül ez a címirat olvasható: ISTVANFII HIST.PANN. — alul pedig ez: MS. SEC. XVII. Belül az előzéklapon a Széchényi Könyvtár számára 1892-ben történt ajándékozás bejegyzése áll, majd egy választólap után Istvánffy Miklósnak 1575-ben Martinus Rotd*

9 által metszett eredeti arcképe következik; ezután pedig az autográf írású címlap a következő címirattal: NICOLAI ISTHVANFI PANNON. HISTORIARUM DE REBUS HUNGARICIS LIBRI XXXVIII. — a lap alján: 1614. A kézirat elejétől végig Istvánffy Miklós kézírása. Minthogy a példány tisztázat, nem sok javítás van benne; ami van, az is nagyrészt autográf. A lapszéleken idegen kezektől származó szélcímek, részcímek kísérik a szöveget.

80 c) Országos Széchényi Könyvtári kutatásunkat bevégezve, a budapesti Egyetemi Könyvtárban látunk munkához. Nagy Iván 1859. és 1822. évi említett megjegyzései

81 szerint a XVIII. század vége felé ide került volna a feloszlatott jezsuita rend zágrábi könyvtára s vele együtt Istvánffy könyvanyaga. Kézirattári kutatásunk itt a múlt század végén, még Szilágyi Sándor által közrebocsátott nyomtatott katalógusokra támaszkodhatik. A regiszterek gondos átnézése után itt is kedvező eredményre jutunk. A katalógus II. kötetének I. részében, a Bölcsészet szakcsoportban F. 28. tételszám alatt rábukkanunk egy Istvánffy-kódexre,

82 ismét egy fehér pergamenkötésű, Istvánffy-címeres darabra, amely újabb meggyőző bizonysága a keresett könyvtárnak. A kötés felső és alsó (330x240 mm méretű) tábláját azonos minták díszítik, azonos elrendezésben. Keretelésük kettős: mind a külső, mind a 222