AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)
III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Berlász Jenő: Istvánffy Miklós könyvtáráról
1774). Egy rövid cikk keretében hozott ugyan néhány fontos új adatot, de a könyvtárkérdésre — bár nyilván tudott róla — ő sem tért ki. 47 A következő évtizedben a lelkes pozsonyi polihisztor, Windisch Karl Gottlieb (1725—1793) vitte előbbre egy lépéssel az Istvánffy-kutatást. Folyóiratában, az Ungrisches Maga%in-ban előbb (1781) ő maga írt egy új anyaggal kiegészített életrajzot, utóbb (1782) pedig egy Bartsch C. D. nevű pécsi műkedvelő tollából közölt hiteles új értesülésekről szóló kétrendbeli tudósítást. A könyvtár azonban egyik helyen sem került szóba. 48 A XVIII. század folyamán tehát a tudományos élet nyilvánossága úgylátszik, Istvánffy Miklós könyvtáráról semmit sem tudott meg; legfeljebb egy-két tudós szerzett róla tudomást, értesülésüknek azonban alighanem ezek sem tulajdonítottak fontosságot. » Fordulatot csak a XIX. század hozott. 1808-ban megjelent az első magyar tudománytörténeti kézikönyv, Wallas^ky Pál (1742—1824) híres Conspectus-z. ILz a sok tekintetben jeles szintézis azonban új felfedezéseket tenni nem kívánt, csupán az eddig összegyűjtött anyag rendszerezésére, szerves összefüggésbe állítására törekedett. Éhhez képest Istvánffyia nézve beérte a Kollárnál, Proynál, Horánymél kiadott Balásffy-féle életrajzra való utalással. 49 Az Istvánffy-könyvtárról szóló első nyilvános közlemény csak néhány évvel később, 1815-ben látott napvilágot Kölesy Károly Vince (f 1851) életrajz-gyűjteményében, az Ungarischer Plutarch-bzn. Itt van egy mondat, amely a korábbi biográfiákban — Hieratustól Windischig — sehol sem fordult elő. Ez így hangzik: „Da Istvánffy... kindlos blieb, vermachte er seine zu Paukovecz befindliche Güter den Agramer Jesuiten, auch schenkte er ihnen einen grossen Teil seiner Handbibliothek..." Ügy látszik tehát, hogy a történeti érdeklődés első alkalommal ebből a szerény, inkább népszerű, mint tudományos munkácskából szerzett tudomást arról a tényről, hogy Istvánffy Miklósnak könyvtára volt s ennek nagy részét a zágrábi jezsuitáknak ajándékozta. 50 A következő Istvánffy-közlemény 1822-ben jelent meg a Hormayr— Mednyáns^ky-féleTaschenbuch für die vaterländische Geschichte'-ben; ez lényegében megismételte a Kölesy-íéle előadást. 51 Ezután fi SZcLZci d közepéig még három kiadványban (Felső-Magyarországi Minerva 1828, 52 Tudományos Gyűjtemény 1831, 53 és Kö%has%nú esmeretek táraVI. 5i ) foglalkoztak Istvánffy Miklóssal; az imitt-amott gyéren felbukkanó új adatok sorában azonban a könyvtárra nézve a fentebbieken túl más értesülések nem fordulnak elő. Ennyi az egész, amit tudományos kutatásunk 1850-ig Istvánffy könyvtáráról felderített és feljegyzett. Kérdés: mit hozott a század második fele s az ehhez szorosan kapcsolódó legutóbbi félévszázad? Ismeretes, hogy az abszolutizmus korában indult meg hazánkban a modern értelemben vett történetírás alapvetése. Terjedelmes kiadványsorozatokban (Monumenta Hungáriáé Historica, Magyar Történelmi Tár, Történelmi Tár, S^á^adok) kerültek napvilágra a magyar politikai és művelődéstörténelemnek szinte összes elsőrangú kútfői, s általuk óriási távlatokban és finom részletekben tárult fel a magyar történelem. Istvánffy Miklós életének és működésének vizsgálata azonban kiszorult a historizmus korának ebből a tudományos áramából. A mellőzés oka 217
