AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Berlász Jenő: Istvánffy Miklós könyvtáráról

ban az Istvánffynél kevésbé jelentős világi főurak — inkább tudománypártolók, mint tudományművelők — is igyekeztek mennél sokoldalúbb, mennél gazdagabb s szebb könyvtárt gyűjteni. Nemcsak tekintélyüket, jóhírüket kívánták ezzel növelni, hanem minden bizonnyal a szellemi értékmentés és tovább származtatás célját is szolgálni óhajtották. A nagy könyvgyűjtő főpapok — Várday Pál, Oláh Miklós, Abstemius Bornemisza Pál, Radetius (Radéc^y) István, Heresinec (Heresincius) Péter, Telegdi Miklós, Mossóc^i Zakariás, Kutassy János, Hetesi Pethe János, Fejérköpy István és mások

34 — példája nyomán a XVI. század közepén már a világi nagyurak váraiban is híres bibliotékák gyűltek össze. Nádasdy Tamás csepregi, Batthyány Boldizsár németújvári (?), aFuggerck vöröskői

35 könyvtára az oly sokáig sivár, múzsátlan Magyarországon jellemző tünete volt a humanista műveltség terjedésének és szekularizálódásának. Ennyiben lehet felvázolni a gyér életrajzi adatokból Istvánffy Miklós humanista arcélét és humanizmusában gyökerező könyvkultúráját, gyűjtő hajlamát; s e réven tudjuk megerősíteni azt a feltevésünket, hogy a fellelt három kódex minden valószínűség szerint egy nagyobb humanista jellegű könyvgyűjtemény része volt. II. AZ ISTVÁNFFY-KÖNYVTÁR NYOMAINAK FELTÁRÁSA 1. Történeti irodalmunk és a% Istvánffy-könyvtár Első kérdésünk: egyáltalában tud-e a könyvtártörténeti, illetőleg a historiográfiai irodalom Istvánffy-könyvtárról? Könyv- és könyvtártörténetünknek 1876-ban megnyílt gazdag tárát, a Magyar Könyvszemlét tekintjük át először Galambos Ferenc kéziratos mutatója alapján.

36 A keresés végig negatív eredménnyel jár: sem tanulmány, sem egyéb közlemény nem tesz említést Istvánffy Miklós könyvtáráról. A régebbi könyvtártörténészek, úgy látszik, éppenúgy nem találkoztak idevágó adatokkal, amiként az újabbak sem. Leginkább azt tartjuk különösnek, hogy Iványi Bélának Könyvek, könyvtárak, könyvnyomdák Magyarországon 1331—1600 című, a Szemlében 1929— 1934-ig folytatásokban közzétett,

37 később önálló kötetként is megjelent gazdag adattárában sem fordul elő semmiféle nyom. Pedig ez a munka nyilván több évtizedes, szétágazó levéltári kutatások eredményeit adja. Könyvtártörténeti vonalon ezen túl a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kézirattárában készülő könyvtártörténeti bibliográfia nyújt módot tájékozódásra, főleg az érintkező területek folyóirat-irodalmára nézve. Zr/^/^-könyvtárról azonban itt sem történik említés.

38 Rátérhetünk tehát a történet- és irodalomtudomány Istvánffy -irodalmának számbavételére. Kérdés, hogy az Istvánffy magán- és közéletének tényeit regisztráló, valamint tudományos és irodalmi munkásságát vizsgáló publikációkban találunk-e valami utalást a jeles humanista könyveire, könyvtárára. Átfogó jellegű Istvánffy-monogiá.í\á.t sem a történészek, sem az irodalomtörténészek mindmáig nem írtak, holott Istvánffymi jóval kisebb jelentőségű 215 I