AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Berlász Jenő: Istvánffy Miklós könyvtáráról

igénye lehetett, elveszíteni nem akarta. Szinte észrevétlenül nyomult fel a szellemi erő, a tudás, a műveltség társadalmi kiválasztó elvvé, az elit értékmérőjévé. A földbirtok és a születési előjogok önmagukban többé nem biztosították senki számára sem az államkormányzatban való részvételt. Szükségképpen alakultak tehát át a régi nagybirtokos vezető családok írástudó, humanista műveltségű családokká.

9 A Kisass^onyfalvi Istvánffy-család — úgy látszik — egyike volt a legkorábban humanizálódott famíliáknak. Bár a család egyes tagjainak pályafutása s a családi birtoktörténet még eléggé feltáratlan, több mint valószínű, hogy az Istvánffyak szűkebb pátriájukban, Baranya megyében a XV—

XVI. század fordulóján már a vezető családok közé számítottak, a nagybirtokosságnak legalább alsó szintjén állottak.

10 a) Istvánffy István (fl517), történetírónk nagyapja lehetett az első, aki a családban iskolázódott, sőt humanista műveltséget szerzett. Karrierje, amelyet a baranyai alispáni széktől a királyi adószedői és sókamara-ispáni tiszten át II. Ulászló király fiának, Lajos trónörökösnek udvarmesterségéig befutott, nehezen képzelhető el másként. Műveletlen, egyszerű nemesember a Jage//o-udvarban nem viselhetett volna ilyen magas méltóságot, s egyáltalán udvarképes sem lehett volna.

11 Humanista műveltsége s nyilván e réven szerzett előkelősége mellett tanúskodik nősülése is. Felesége, Dombay Margit ti. szintén egy humanizálódott s magasra emelkedett déldunántúli család sarja volt. Az asszony fivérei közül egyik — Dombay Pál királyi főlovászmester — Verboc^i Tripar ti túrnának revizora volt, vagyis nyilván jogvégzett ember, a másik — Dombay Miklós — horvát—szlavón bán.

12 Ezek szerint tehát Istvánffy István mind saját udvari méltósága alapján, mind rokonsága révén családját országos viszonylatban is a művelt előkelők közé emelte. b) Történetírónk apjának, Istvánffy Pálnak (fi553) humanista mivolta már közismert tény. Róla kétségtelenül tudjuk, hogy Páduában és Bolognában járt egyetemre s elvégezte a hét szabad művészet tanfolyamát, majd a jogi stúdiumokat is; tudjuk továbbá, hogy egyike volt a magyar szépirodalom úttörőinek: ő az első magyarnyelvű verses novella szerzője. Általa a család súlya, tekintélye még inkább megszilárdult. Hivatali pályáján jogi műveltsége révén egészen a királyi tanácsosságig emelkedett s ezáltal is megerősítette a magnificus~ok rendjéhez való tartozásukat. Birtokait is — újabb királyi donációkkal — sikeresen gyarapította, bár csaknem egyidejűleg (1543-tól) baranyai uradalma török hódoltság alá került.

13 Főrangú jogállását és humanista kapcsolatait építgette Istvánffy Pál házasságkötéseivel is. Először az ország egyik leghatalmasabb oligarchacsaládjából, a Garay-csaláából nővült, Garay Lőrincnek Petronella nevű lányát véve feleségül.

14 Ezáltal rokonságba került a Battbyányakkal

15 a híres Zay Ferenc famíliájával

16 és a Macedóniaiakkal;

17 az utóbbiak egyike ekkoriban váradi püspök, másika a királyi kúria birája volt. Ugyanebben az irányban hatott Gyulay Hedviggel kötött második házassága is. A Gyulayak — Corvin János jóvoltából — Szlavóniában nagy váruradalmak (Vinica és Trakostyán) birtokosai voltak s a legkorábban humanizálódott délvidéki arisztokrácia tagjai.

18 Rokonságukból csak a Gersei Pethőkit (egyikük a neves krónikaíró)

19 és a Ludbergi Thurócyakia (egyikük horvát bán)

20 utalunk. 212