AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

II. A. könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Keresztury Dezső: A magyar könyv tizenöt éve

A. magyar könyv tizenöt éve KERESZTURY DEZSŐ A magyar könyv ünnepi kiállítását az idén is a Nemzeti Múzeum dísztermében rendezték meg. A rendezőknek most is reménytelen feladat megoldására kellett vállalkozniuk. A díszterem fővárosunk egyik legszebb, klasszikus mértéktartásával is igen erőteljesen érvényesülő, finom hangsúlyaival is uralkodó stílusú építménye. Nem kiállítások céljára készült, főként nem olyan kiállítások otthonául, amelyek a dolog természete szerint modern, a színek és formák beszédes tarkaságával és lengeségével ható tálalást kívánnak — olyasmit tehát, ami szöges ellentétben van a klasszicizmus zárkózott, szigorú szimmetriára alapozott s tartózkodó pompával érvényesülő stílusával. A feladat megoldását mégis meg kellett kísérelni. Azért is, mert alkalmasabb kiállítási helyiséggel nem igen rendelkezünk, de méginkább azért, mert a bemutatásra kerülő tárgy jelentősége megkívánja, hogy méltó helyen és megfelelő külsőségek között jelenjék meg. Az anyag tudniillik, amelyről szó van, nem méltatlan a csarnokhoz, amelyben történelmünknek olyan eseményei játszódtak le, mint 1848 alkotmányozó országgyűlése. Vitathatatlan, hogy annak a forradalmi erejű változásnak, amely az elmúlt másfél évtizedben alapjaiig átformálta egész műveltségünket is, igen jelentős és mindenki figyelmére méltán számot tartó eredményei közé tartoznak azok, amelyek a magyar könyv világában jöttek létre. A magyar könyv ügyét szolgáló országos kiállítások legnagyobb részét az elmúlt másfél évtized folyamán ezért is Nemzeti Múzeumunkban — nemzeti könyvtárunknak, az Országos Széchényi Könyvtárnak is otthonában— rendezték meg. Az eddigi megoldásokat két közös vonás jellemezte. Először: a magyar könyv világának mindegyik csupán egy-egy részletét emelte ki. Az Országos Széchényi Könyvtár százötven éves fennállása alkalmából 1952-ben rendezett Mátyás király könyvtárától a 3000-ik népkönyvtárig című kiállítás főként könyvtörténeti és könyvtárügyi áttekintést adott; a Rakott-kot irodalmának, a Jókai, Balassi, Csokonai emlékének szentelt kiállítások egy-egy tárgyilag zárt körre határolták anyagukat, a könyvkiállítások pedig könyvtermelésünk eredményeit kívánták bemutatni. Másodszor: mindezeknek a kiállításoknak rendezői valamiféle — monumentálisabb, vagy tartózkodóbb, de a terem építészeti elemeit mindenképpen eltakaró, háttérbe szorító, semlegesítő — beépítéssel éltek: vendégfalakat alkalmaztak, neoncsöveket szereltek be, hatalmas dekorációkkal igyekeztek új miliőt teremteni a klasszicizáló, szigorú 150