AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

II. A. könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Orosz Gábor: Kollacionálás elvén alapuló gépi adatvisszanyerés

cetrikus körökben futnak mágneses jelzetek formájában az adatfelvételek. Minden kör mentén az egy-egy descriptorhoz tartozó dokumentumszámok vannak bejelölve. A beíró-leolvasó mágnesesfej a korongok tengelyével párhuzamosan mozgatható és a kívánt descriptorok korongjaira, illetve azokon belül jelzet-köreire közvetlenül ráállítható. Az adatok bejelölése és leolvasása a korongnak a fej alatti körbefordulása folyamán történik. A dokumentumok analízisének eredményeként a dokumentumonként felfektetett adatfelvételek eredeti formájukban kerülnek a gépbe, amely automatikusan csoportosítja át a „dokumentumszám/descriptorjelzetek" típusú adatfelvételeket „descriptorjelzet/dokumentumszámok" típusúvá, hogy a kollacionálásos adatvisszakeresés alapját megteremtse. A válogatás eredményeként kapott dokumentumszámok nyomán a memóriának egy másik részében tárolt bibliográfiai gyűjteményből elektromos írógéppel komplett címleírásokat tartalmazó bibliográfiai jegyzéket állít elő. Még magasabb nívójú adatszolgáltatást nyújtanak a nagyméretű elektronikus adatfeldolgozó berendezések (data processing systems), amelyekkel szintén végezhető kollacionálásos adatvisszanyerés. Belső memóriájuk a válogatáshoz szükséges adathalmazt tartalmazza. Az innen eredményként kapott dokumentumszámok alapján külső memóriájukból a vonatkozó dokumentumok referátumainak vagy esetleg maguknak a dokumentumoknak szövegét gyorsnyomtatógéppel közvetlenül olvasható formában prezentálják. A szokványos lyukkártyarendszerű adatfeldolgozógépeket is alkalmazzák kollacionálással működő információkereséshez, de ez eddig csupán részműveletek kivitelezésére korlátozódott. Főleg a posting-művelet — a dokumentumszámoknak a szempontok szerinti lapokra való reávezetése — mechanizálását, illetve könnyítését és gyorsítását próbálták elérni ily módon.

1 De olyan megoldások is találhatók, amelyekben magát a kollacionálást lehetővé tevő és előkészítő műveleteket végzik lyukkártyagépekkel.

2 Indokoltnak látszott tehát vizsgálat alá vonni azt a problémát, hogy a szokványos Hollerith-gépeket minő eljárással lehet önálló és teljesérvényű kollacionálásos információkereséshez felhasználni. A lyukkártyagépek a numerikus adatokat egyszerűbb műveletekkel, gyorsabban és könnyebben tudják feldolgozni, mint az alfabetikusokat vagy alfanumerikusakat. Ezért az irodalomfeltárás során előálló mindkét adatféleséget: a descriptort és a dokumentum azonosítási jelzetét tisztán numerikus formában kell a Hollerith-kártyán szerepeltetni. A legközvetlenebbül adódó mód a természetes számsor egymásután következő számainak igénybevétele. Kétértelműség kizárása céljából azonban tanácsos a kétféle jelzetet egymástól megkülönböztetni. Például úgy, hogy a dokumentumszámok öt-, a descriptorjelzetek négy-számjegyű számok legyenek. A descriptoroknak számjelzettel való helyettesítése természetesen megkívánja kettős segédnyilvántartás vezetését. Az egyikben alfabetikus rendben a descriptorok sorakoznak, mellettük számjelzeteik. A másikban a számjelzetek következnek természetes rendjükben, feltüntetve descriptor-ekvivalensüket. Minden újonnan felmerülő descriptornak ki kell jelölni számjelzetét, s mindkét nyilvántartásba fel kell venni. A szempont szerint felfektetett irodalomfeltárási adatlapok eredeti jellege azt kívánná, hogy a Hollerith-kártyákon is a szokásos elrendezés érvé130