AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)
I. A könyvtár életéből - Az Országos Széchényi Könyvtár 1959. évi beszámolója
A\ Országos Széchényi Könyvtár ipjp. évi beszámolója ÖSSZEÁLLÍTOTTA A KÖNYVTÁR IGAZGATÓSÁGA Az MSZMP művelődéspolitikai irányelvei ismét rámutattak arra a felelősségre, melyet a könyvtárak a szocialista építőmunka kulturális és tudományos megalapozása terén viselnek. E kultúrpolitikai hivatás betöltésében nem kis szerep vár a nemzeti könyvtárra, hazánk egyik legfontosabb kulturális intézményére. Egyrészt a rendelkezésre álló szerény eszközökkel is a maximumot kell nyújtania a szocialista építés szolgálatában, másrészt rekonstrukciós programot kell kidolgoznia és azt gyors ütemben végrehajtania. Mielőtt azt vizsgálnánk, hogy az 1959. év munkája mennyiben hozta közelebb a célok megvalósítását, fel kell vetnünk azt a kérdést, hogy a végrehajtáshoz szükséges feltételek mennyiben voltak biztosítva az elmúlt év folyamán. Egyik ilyen feltétel volt a célok tisztázása, azok között is első helyen a sokat vitatott gyűjtőkör elveinek rögzítése. A gyűjtőköri szabályzat végleges kidolgozása és elfogadása 1959-ben megtörtént. Ugyancsak nyugvópontra jutott az OSZK muzeális és közművelődési funkciói közötti helyes egyensúly megteremtésének problémája is. Nem változott azonban a katasztrofális helyhiány; könyveink nagy része változatlanul a földön raktározódik; sem olvasótermeink, sem azok férőhelyei nem szaporodtak. A kivezető út megnyílt ugyan számunkra azáltal, hogy komoly formában kirajzolódott új otthonunk képe a Várpalotában; 1959 folyamán azonban ez a helyhiányon még mitsem változtat. A nélkülözhetetlen munkafeltételek közé tartozik a kellő számú és képzettségű személyidet. Könyvtárunk dolgozóinak száma 1959-ben ugyan 13 fővel több volt az előző évi látszámnál, ez az emelkedés azonban szinte teljesen a KMK megszervezésével függ össze. Ha a dolgozók ideológiai és szakmai felkészültségének színvonalát, vagy a különféle képzettségi kategóriák arányát vizsgáljuk, nem sok haladást tapasztalunk az előző €vhez viszonyítva. Továbbra is fennáll a tudományos és középfokú képzettségű dolgozók közötti aránytalanság, illetve az utóbbiak és a technikai kisegítő munkaerők hiánya. A másik nélkülözhetetlen munkafeltétel a kellő nagyságú költségvetés. Államunk 1959-ben újra megnövelt keretet biztosított számunkra (10 615 000 Ft), amit még az év folyamán kapott póthitelek is kiegészítettek. A munkaeszközök terén fenálló elmaradottságunkat is sikerült részben enyhíteni, ugyancsak a póthitelek segítségével. Nézzük meg most már közelebbről, hogy az 1959-i programban vázolt általános kultúrpolitikai célok hogyan tükröződnek az év folyamán elvégzett munka eredményeiben. 11