AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

I. A könyvtár életéből - Besenyei Andorné—Papp István: A Könyvtártudományi és Módszertani Központ Oktatási osztálya 1959. évi munkájáról

Az oktatási felelősökkel tanulmányi értekezleteken beszéljük meg az aktuális problémákat. A jövőben ezeket rendszeresítjük és az oktatási felelősök továbbképzésének alapjává tesszük. A% első félév mérlege 1960 márciusában lezárult a tanfolyam első féléve. Igen rövid idő alatt kellett előkészíteni a tanfolyamot és ez erősen éreztette hatását mind tartalmi, mind szervezeti vonatkozásban. A tananyag összeállításánál egyes tárgyaknál túl magas követelményeket szabtunk. Mivel gyorsan volt szükség a jegyzetekre, kellő ellenőrzés nélkül adtuk ki némelyiket. Az oktatási felelősökkel való foglalkozás nem volt elég tervszerű és gyakran csak szervezeti kérdésekre korlátozódott. A konferenciák ellenőrzését nem szerveztük meg. Az eredeti tananyagban nem szerepelt a pedagógia. A tanfolyam megindítása előtt nem mértük fel a hallgatók nyelvi ismereteit. Az eredmények közé kell sorolnunk, hogy az előző tanfolyamokhoz képest igényesebb oktatómunka folyik. Sikerült megteremteni a tanfolyam tekintélyét: aki eredményesen akarja elvégezni, annak keményen kell tanulnia. A tananyag megfelel a követelményeknek. Kialakulóban vannak a tanfolyam szervezeti keretei, tapasztalataink alapján eredményesebb oktatási módszereket tudunk a jövőben alkalmazni és a középfokú könyvtárosképzés távlatai is kezdenek kibontakozni. Az első félévi vizsgák kielégítő felkészültségről adtak számot. Az egyes tanulócsoportok átlageredményei a hármas és a négyes között mozognak, noha a mércét elég magasra állítottuk. A vizsgák három legfontosabb tapasztalata a következő; 1. Középfokú levelező tanfolyamon tankönyvek nélkül nagyon nehéz tanulni. Még lelkiismeretes felkészülés esetén is komoly zavarok voltak az anyag tudásában a tankönyvként használt kézikönyv és az újabb irodalom eltérése miatt. 2. A levelező formának igen súlyos hátránya az, hogy az oktató és a hallgatók között laza a kapcsolat, hiányzik az oktatási munka rendszeressége. A félévenkénti három egynapos konferencia alig több a semminél. 3. A nappali tagozat hallgatóinak felkészültsége jobb volt az átlagosnál. Mindenütt, ahol jelenleg könyvtárostanuló-képzés folyik, elégedettek ezzel a formával, helyesnek és szükségesnek tartják. Fiatalokat vesznek fel, akiket saját igényeiknek megfelelően nevelhetnek. A kiképzési idő alatt elválik, hogy melyik tanuló milyen munkakörben lesz használható. Az új képzési forma iránt már több könyvtárból érdeklődtek és kijelentették, hogy örömmel vennének fel ők is könyvtárostanulókat. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el ennek a formának fő nehézségét: ha nem rendszeresített állásra veszik fel a tanulókat, nincs biztosítva elhelyezésük a tanfolyam elvégzése után. A fenti tapasztalatok alapján úgy kell átalakítanunk a középfokú könyvtárosképzés szervezetét, hogy lehetőleg egyesítse mindkét tagozat előnyeit, a hátrányok nélkül. 7* 99