AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

I. A könyvtár életéből - Vécsey Jenő: Az Országos Széchényi Könyvtár zenei gyűjteményének fejlődése az elmúlt tizenöt évben

Hasonlatosan az Esterházy-gyűjtemény másolt kézirataihoz, a Festetics-könyvtár zenei anyagában is találunk egykorú értékes kópiákat a 18. század népszerű szerzőitől, amelyek között Mozart és Haydn kamarazene-műveinek másolatos szólamait említjük meg (utóbbi mesternek az egykori Fürnberg-hagyatékból származó darabjaival). A későbbi, a 19. század második feléből származó művek — ha számbelileg nem is jelentéktelenek, már vegyes értékűek és a századforduló tipikus felhígulásába vezetnek. Az Esterházy- és Festetics-gyűjtemény összevetése is pregnánsan érezteti azt a különbséget, amely a két család rezidenciái között, az aktív és magasfokú művészi zenélés kultuszának múltja, állandósága és szervezettsége terén fennállott. 3. Színházzenei gyűjtemény. Tömeg és térfogat szempontjából a Zeneműtár színházzenei anyaga jelenti az utóbbi 15 esztendő legnagyobb méretű gyarapodását. Anyaga mind eredetére, mind összetételére nézve a legvegyesebb. Alapját a Népszínház és a Nemzeti Színház muzeális anyaga képezi, amelyhez hozzátársult a jellegben teljesen hasonló Krecsányi-féle hagyaték. E 3 gyűjtemény, amelyeknek állományában vegyesen foglal helyet az operák, népszínművek, operettek és egyéb zenés színjátékok zenei anyaga, elsősorban muzeális darabjai révén jelent értéket — míg a negyedik nagy forrás: a volt színház-irodák zenei állománya, csekély kivétellel elsősorban az elmúlt évtizedek darabjainak kísérőzenéit, betéteit tartalmazza. A műfajok változatain túl, az egyes darabok kottás anyaga formai szempontból is igen sokrétű. (Eredeti és másolt kéziratos vezérkönyvek, nyomtatott és kéziratos szólamanyag, kéziratos zongorakivonatok, kéziratos magyar szöveget tartalmazó nyomtatott zongorakivonatok stb.) Az egész anyagot tekintve, számunkra elsősorban annak magyar vonatkozású része értékes. Ez a szempont érvényesül azoknak a látszólag jelentéktelen, nyomtatott zongorakivonatoknak összegyűjtésekor is, amelyek idegen szerzőktől erednek, de kézzel beírott magyar szövegeket tartalmaznak. E darabok nagyrészének magyar szövege meg sem jelent, esetleges súgópéldányaik sem lelhetők már fel —, így a betétek magyar szövegeinek forrásaként foghatók fel. A több mint 3000 darabból, műfajok szerint 3 nagy csoportot alkothatunk : a) operák, b) operettek és zenés színművek, c) népszínművek. aj Az operák területén, a magyar műveket illetően, aránylag a legkisebb a gyarapodás. (Ellentétben a külföldi szerzők operáinak zongorakivonatos és sok esetben magyar szöveggel is ellátott példányaival, amelyeknek száma igen jelentős és hézagpótlást jelent állományunk számára.) Hogy a magyar anyag miért oly csekély, annak magyarázatát abban kell keresnünk, hogy a Nemzeti Színháztól független Operaház megalakulása együtt járt az operák zenei anyagának átadásával. A Nemzeti Színház gyűjteményében maradt néhány mű zenei anyaga (Császár 88