AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Berezeli Károlyné: A Népszínház könyvtára

tés, egyszerűbb világítási utasítások, függöny stb., egyszóval olyan apróbb tennivalók, amiket az egy helyben ülő súgó is el tud végezni. Ilyenformán tehát a súgópéldány bizonyos fokig kiegészítője a rendezőpéldánynak. A komplikált technikai teendők ellátása az ügyelő dolga. A színpad berendezése, kellékek ellenőrzése, világítási effektusok irányítása, zivatar, dörgés, villámlás, külső zajok mind az ő hatáskörébe tartoznak s ezek nyilvántartása az ügyelőpéldányban található. Az olvasópéldány húzás nélküli szöveg. Szerepe csak abban áll, hogy azok, akik a darab előadásában döntenek, elolvashassák, megismerhessék, mielőtt előadásra javasolnák. Régi színházi könyvtárakban tetemes mennyiségű szerep is található. Régen ezeket is kézzel másolták, illetve írták ki a szövegkönyvből. Feltehető, hogy a Népszínház is őrizte ezeket a szerepeket, hiszen a kölcsönzés egyik sarkalatos szempontja az volt, hogy ezt a munkát ne kelljen minden színháznak újból elvégeznie. Valószínű, hogy ezek, a sok vándorlás során részben elkallódtak, a kölcsönzés közben pedig elhasználódtak. A zenei anyag a vezérkönyvből, zongorakivonatból, ének- és zenekari szólamokból tevődik össze. Említettük, hogy a Népszínház 33 éves fennállása alatt könyvtárában több mint 1000 színdarab gyűlt össze. Ez a szám magában foglalja az előadott műveket, továbbá azokat, melyek sosem kerültek színre és az idegen nyelvűeket is, melyeket vagy lefordítottak, vagy nem találtak alkalmasnak s érintetlenül kerültek be a könyvtár állományába. A színház műsorán 521 darab szerepelt. S bár az előadott darabok száma majdnem kétszerese a könyvtár szövegkönyvállományának, mégsem mondhatjuk, hogy a műsorban szereplő művek hiánytalanul megvannak. A rendezőpéldányok zöme (67%), szerencsére, megtalálható. A fennmaradó 33% megoszlása a következő: 23%-ra tehető azoknak a műveknek száma, melyekből csak a súgópéldány maradt meg, 10%-nyi könyv pedig nyomtalanul eltűnt, tehát sem a rendező-, sem a súgópéldány nincs meg. Ha a könyvtár viszontagságos múltját tekintjük, nem is sok a hiány. Javarészt azok a frekventált operettek (Hoffmann meséi, Cigánybáró, Madarász, Egy éj Velencében stb.), melyek valószínűleg a kölcsönzés következtében vesztek el. A Színháztörténeti Füzetek című sorozat 20. számaként megjelent egy adattár a Népszínház műsoráról. Ez az összeállítás a darabokat kronológiai sorrendben közli, feltüntetve egyben azt is, hogy a Színháztörténeti Osztályon mi található meg belőlük. A kimutatás alapjául annak idején csak azokat a szövegkönyveket vettük figyelembe, amelyekben a Népszínház körpecsétje szerepelt, tehát hovatartozásuk félreérthetetlen volt. A Rákosi Jenő, Evva Lajos és Porzsolt Kálmán bélyegzőjével ellátottakat szándékosan hagytuk ki, mert nem tudtuk eldönteni, ki volt a gazdájuk, s mert semmiképpen sem akartuk beolvasztásukkal a színház könyvtárának valódi állományát meghamisítani. A közelmúltban került birtokunkba egy 1889-ből származó könyvtári főkönyv, amely fényt derített erre a kérdésre: a szövegkönyvben levő sorszámok azonosak a fő373