AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Berezeli Károlyné: A Népszínház könyvtára

A Népszínház könyvtára BERCZELI KÁROLYNÉ Közel 100 esztendeje annak, hogy Pest város törvényhatósági közgyűlése „áthatva a magyar nyelv művelésének és terjesztésének, valamint a nemzeti irodalom és művelődés fejlesztésének, s az ezen czélok elérésére leghathatósabb eszközül szolgáló állandó magyar népszínház létesítésének fontosságától" (Alapítványi okirat a budapesti népszínházról .. . Bp. 1889.) 1871 októberében telket ajánlott fel az építendő Népszínház számára. A cél valóban nemes volt: a Bach-korszak elnyomásából ocsúdó nemzeti öntudat erősítése, a magyar drámairodalom és nyelv ápolása, s nem kevésbé a német színházi élet ellensúlyozása. E feladatok a Népszínház megnyitásáig a Nemzeti Színházra hárultak. Neki kellett a közönség mindennemű igényét kielégítenie; műsorán tehát opera, tragédia, vígjáték és népszínmű egyaránt szerepelt. Sok volt ez a teher és feladat egy színháznak, amelynek helyzetét súlyosbította az a körülmény is, hogy a közönség száma egyre gyarapodott — egyszóval megérett az idő egy másik színház életre hívására. A Népszínház 1875. október 15-én nyitotta meg kapuit, s ekkorra többé-kevésbé tisztázódott a műfaji megoszlás kérdése is a két színház között. A Nemzeti átengedte a népszínműjátszás jogát a Népszínháznak, olyannyira, hogy az utolsó népszínműelőadást ünnepélyes keretek között tartotta meg október 10-én a Szökött katonából; a műfaj két csillagát, Blaha Lujzát és Tamássy Józsefet pedig elbocsátotta kötelékéből, hogy az új színpadon biztosíthassák a népszínmű további sikereit. A prózai darabok s az Operaház megnyitásáig (1884. szeptember 27-ig) a dalművek is a Nemzeti Színház hatáskörében maradtak. A Népszínház viszont tervbe vette a népszínmű mellett a könnyű zenés műfaj, az operett kultiválását, részint, mivel erre a Nemzeti nem vállalkozhatott, részint pedig műsorának változatossá tételére. 1958. június 30-án volt a Népszínház megszűnésének 50-ik évfordulója. Ez alatt az idő alatt történt néhány kísérlet az intézmény feltámasztására, főként azok részéről, akik ismerték fénykorát, szemtanúi voltak Blaha Lujza, Pálmay Ilka, Küry Klára és a többiek forró sikereinek. Azonban a próbálkozások meddők maradtak. A népszínmű mint műfaj megkopott, idejét múlta, az operett más színházakban talált otthonra, a Nemzeti Színház pedig beköltözött a régi Népszínház épületébe. Ezzel lezárult egy 33 évig tartó korszak, s dokumentumai azóta is arra várnak, hogy valaki megírja színháztörténetünknek ezt a kétségtelenül színes, érdekes szakaszát. 369