AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)
IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Nagydiósi Gézáné: Karács Ferenc rézmetsző-munkássága (Halálának 120. évfordulójára)
lyesebben lép fel vele szemben. Szóbelileg értesítették, hogy változtasson magatartásán, különben nem vállalnak érte felelősséget, kizárják az emigráció testületéből. „A bizottmány ezennel tudtára adja Csernátonynak, miszerint a konzervatívek irányában irataiból kirívó szellemet rossz szemmel nézi, a francia lapokban tett, s a rendpárt fő emberei, mint Montalembert s több más ilyenek elleni ellenséges célzásokat magukban foglaló közléseit kárhoztatja, s ha ezen ebben mint abban követett modorral föl nem hagy az emigráció testéből ki fog rekesztetni." Ezt a felszólítást Csernátony írásban kérte. Az emigráció bizottsága tárgyalásra ült össze, mely őt az emigráció testületéből kizárta. Erről levélben értesítették a Pesti Naplót is, s e levél a lap 1850. október 25-i számában megjelent. Kirekesztésével az ügyét tárgyaló bizottság kisebbsége nem értett egyet, s többen rokonszenvből, mintegy tüntetésképpen önként kiléptek, így Thaly Zsigmond ezredes és Szarvady Frigyes. „Mint látszik — írja 11850. okt. 2-i cikkében a Magyar Hírlapban — Csernátony nincsen egészen kitaszítva az emberiség kebléből, s többen is vannak, kik egy grófi Gessler kalap arisztokratizmusa előtt alázatos bókokat csinálni nem tartják az élet főboldogságának." Ez a történet 22 esztendővel később még egyszer foglalkoztatta a magyar sajtót. 1872. november 18-án a képviselőházban egy heves vita során Csernátony megtámadta Lónyay Menyhért miniszterelnököt. Szemére vetette, hogy amíg az ország elszegényedik, addig a miniszterek meggazdagodnak, célozva itt Lónyay újabb birtokvásárlásaira. Lónyayt ez vérig sértette; hivatkozott tiszta múltjára,s ezzel szembeállította Csernátony múltját. Emigrációbeli viselt dolgait, kizárásának okait mint megbélyegző, gyalázatos tetteket emlegette. - : ; Csernátonyra. sokan haragudtak, mert a sajtó útján és a parlamentben sokakat megtámadott, nemegyszer kellő alap nélkül. Most itt volt az alkalom a megtorlásra. A parlamenti vitát követő napokban a napilapok sorra elverték rajta a port. Többen közölték a fentebb említett levelet, amit az emigráció küldött a Pesti Naplónak. Ez pedig kémnek nevezte Csernátonyt (anélkül azonban, hogy ezt konkrétabban meghatározta vagy bebizonyította volna 9 ). Szerencsére még sokan éltek és Magyarországon tartózkodtak Csernátony volt emigránstársai közül, köztük olyanok is, akik már akkor helytelenítették kizárását. Most az ő nevükben a komoly, feddhetetlen jellemű és nagy politikai tekintélyű Irányi Dániel vette védelmébe és tisztázta Csernátony megtámadott becsületét. Leírta kizárásának okait, körülményeit, amint az történt, s aminek ő is személyes tanúja volt. Nyilatkozatát így fejezte be: „Csernátony nem tartozik belső barátaimhoz, sokszor megtámadott mióta hazajöttem úgy a sajtó útján, mint a parlamentben, de lenne bár egyenes ellenségem, az igazság szeretete nem engedi, hogy hallgassak, mikor oly dolgokkal is vádoltatik, amelyekben ártatlannak tudom őt. Az, hogy a francia kormány ellen menekült létére írt, lehetett helytelen, va-„ lamint indiszkréció lehetett az, hogy a menekültekről egyet-mást nyilvánosságra hozott: de semmi esetre sem volt kémszolgálat, sőt, még csak rosszakaratból sem eredt. Általán fogva — s ezt úgy hiszem minden mé346
