AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Nagydiósi Gézáné: Karács Ferenc rézmetsző-munkássága (Halálának 120. évfordulójára)

,,Nem magyarok fognak ott működni". Mire Karacsné: „Nincs ám az jelezve, hogy melyik nemzet és minő nemzeti nyelv művelésére". Jóslatuk beteljesedett, csak néha játszottak benne magyarok.

65 Az 1812-re felépült színház 1847-ben leégett, a táblák a helyébe épült palota alá kerültek. Az egyetemi nyomda rendelésére is készített iratpéldányokat 1818— 1830 között. Karács Teréz ezekből 45 db-ot a Nemzeti Múzeumba adott be 1882-ben.

66 A Történeti Múzeumban jelenleg hozzáférhető Karácsnyomólemezek — feltehetően ezek a 25 X 39 cm átlagméretes lemezek a Karács Teréz által említett darabok egy része — latin, gót, cirill és görög betűkből vésett írásminták Heinrich David Caesar: Schönschreibkunst c. művéhez és ugyanennek címlapja. Karács művészi fejlődése idősebb korában sem tört meg. Mindvégig biztos szeme és keze, a feladat nehézsége és talán a kereseti lehetőség bírta rá, hogy valami rendkívüli teljesítménnyel jelentkezzék. Ez egy hüvelyknyi (3 cm) átmérőjű körbe metszett 3 imádság (Miatyánk, Üdvözlet és Hiszekegy) valamint a tízparancsolat teljes szövege magyar és német nyelven külön-külön, majd 1 cm. átmérőjű körben csak a Miatyánk szövege külön-külön mindkét nyelven. Ezzel a munkájával bizonyítékát adta rendkívüli ügyességének és beigazolta, hogy ilyen mesterségbeli bravúrokra is képes. Ez egyébként a század első felében a legkisebb magyar metszet volt és a róla készült levonat a legkisebb egyleveles magyar nyomtatvány.

67 Ezeket 1833-ban készítette, amikor 64 éves volt

68 és darabonként 20 krajcárért adta, a kettőt negyven krajcárért és mindkettőt ezüstbe foglalva két ezüst forintért. Függelékdíszként divatos volt az ilyesmi. A hirdetések később is olvashatók,

69 sőt a Rajzolatok további tervről is beszél: „Ha egészsége engedné és lelkesebb pártfogás követné fáradozásaiban, műhelyében egy lencseszemnyi »Miatyánk« vár metsző kezet."

70 Űgy látszik, ezt a tervét nem valósíthatta meg, mert a későbbi hirdetésekből ez a biztatás már elmaradt. Oklevelek Még nagyobb igényű feladat volt — és egyben megbízhatóságának elismerése — az oklevelek másolása. Ebben a vonatkozásban a következő művei maradtak ránk: A' Székes Fehérvári Káptalannak 1305-dik Május Hónap 21-dikén költ Levél Mása. (18 X H cm)

71 Farkas Al-Cancelláriusnak 1263-dik Május Hónap 8-dikán költ Óklevele. (18 X 14,5 cm)

72 Imre Magyar Királynak 1198-dik évben Ugrin Győri Püspök számára Mihályi Sopronvármegyei Mezővárosról költ Oklevele. (15X21 cm)

73 Kún László Magyar Királynak 1273-dik évi Július 1-dikén a' Ják Nemzetségből származott Sitkei Nemeseknek számukra Vas Vármegyei Bothyán faluról költ Ajándéklevele. (26 X 49 cm)

74 Nagy Lajos Magyar Királynak 1369-dik évben Június 22-dikén költ 21 Évkönyv 321