AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Csapodiné Gárdonyi Klára: Wohl Janka emlékalbuma

Teréz volt, aki Janka emlékkönyvébe 1858. május 4-én írt emléksorokat. Brunswick Teréz egész életében önnevelésre, embernevelésre törekedett, érezte, hogy kötelessége tenni valamit a közösségért •— éppen úgy mint nagy kortársa Széchenyi István. Brunswick Teréz végül is a kisdednevelés és a gyermekvédelem terén valósította meg elgondolásait, de önéletrajzában, naplóiban sokat foglalkozik — már csak önnevelése kapcsán is — a nő szellemi önállóságra nevelésével, sőt a dolgozó nő problémáival is.

5 Társadalmi helyzete és a korszellem okozza, hogy a nőt elsősorban a természetének jobban megfelelő házi körbe utalja és az önálló munkálkodás terén is főként olyan feladatokat szán neki, amelyek a női természetnek speciálisan megfelelnek. Wohl Janka és Stephanie kétségkívül Brunswick Teréz elgondolásainak hatására kezdtek hasonló kérdésekkel foglalkozni. Az általuk szerkesztett női lapokban szintén elsősorban a női kézimunka, a háziipar, a háztartási munka fejlesztését tűzték ki célul; de már csak saját életformájuk által is: ők egy lépéssel előbbre mutatnak. Mint írók, fordítók, lapszerkesztők: önállóan kereső, dolgozó nők voltak és a társadalomban is munkájukkal, műveltségükkel vívtak ki maguknak megbecsült helyet. Wohl Stephanie egy A női munkáról külföldön, vonatkozással hazánkra c. cikkében

6 külföldi példákra hivatkozva, síkra száll azért, hogy ne tegyenek többé különbséget női és férfimunka között, mert „minden embernek a munkaköre ott van, ahova őt tehetségei, hajlamai és viszonyai utalják." Helyesen mutat rá, hogy a női munkaerő iránti előítélet miatt milyen sok munkaerő vész kárba, vagy hever parlagon. Hivatkozik arra, hogy a haladóbb szellemű országokban, Amerikában, Angliában már számtalan női orvos is van. A Wohl-nővérek tájékozottak voltak ezekben a kérdésekben, mert kapcsolatban álltak az élettel: lapjaik szerkesztőségében halomra gyűltek a munkát kereső nők levelei és folyamodványai. Ezért jól látták azt a hibát is, hogy hazánkban a nők szégyennek tartják a háztartási vagy gazdászati pályára lépést, mindenki tanítónő akar lenni. Brunswick Teréz már nem érhette meg, hogy hová fejlődtek azok az eszmék, amelyeket kétségkívül ő hintett el a WoM-nővérek lelkébe. Janka emlékkönyvébe 83 éves korában, pár évvel halála előtt írta emléksorait. Őt, aki élete során mindig szigorú önkritikával figyelte magát és elgondolásaiban is töretlen úton haladt, sok kudarc érte, sokat csalódott önmagában és másokban is. Különösen idősebb korában érezte az apostoikodás martiriumát. Ez az érzés is magyarázhatja a Wohl Janka emlékkönyvébe a régi barátság emlékéül bejegyzett német nyelvű versnek — amely nyilván az ő saját költeménye — rezignált halál vágy át: Bist du noch fern geliebte stille Stunde Bist du noch fern — Ich stehe mit der Ewigkeit im Bunde Und stürbe gern; — Schon ahnt mein Geist entwohnt Von Nichtigkeiten — Ein Morgenroth! — Entreiss mich bald dem Wechsel dieser Zeiten Friedenboth! — 249