AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

I. A könyvtár életéből - Az Országos Széchényi Könyvtár 1958. évi beszámolója

új kölcsönzési szabályzat kidolgozására. Ennek lényege, hogy a kölcsönzők jogos érdekeinek sérelme nélkül biztosítja a nemzet könyvarchívumának védelmét. A kölcsönzők érdekeit szolgálja egyébként a másodpéldányok gyűjtésének fokozása is (1. alább). A helyi és a kölcsönző forgalom együttes összege: látogatás 42 278 kötethasználat 112 839 Raktárunk évek óta közismerten nehéz helyzetben van. A raktári munkát, a raktártervezést, az állomány áttekinthetőségét egyre nehezebbé teszi a fokozódó helyhiány, a zsúfoltság. A raktári dolgozók a legkülönbözőbb műveletek (átrakás, dupla polcozás, sorok földrehelyezése, vendégpolcok felfüggesztése) útján elismerésre méltó buzgalommal küzdenek a helynyerésért. Sajnos ez az eljárás legfeljebb csak rövid időre szóló átmeneti megoldást jelent, amellett a könyvek fokozott rongálódásával kell így számolni. Itt is le kell szögeznünk, hogy két új vasterem megépítése a könyvtár legégetőbb szükségletei közé tartozik. Tarthatatlan helyzet, hogy az 1850—1951 közötti „használati" példányokból mintegy 120 000 kötet már polcok helyett a földön van. A raktári kérdések kapcsán kell megemlékeznünk arról a hatásában nem kis jelentőségű változtatásról, amely a könyvtár példányrendszerében végbement. Az Országos Széchényi Könyvtárnak kettős kötelezettsége van: egyrészt megőrizni az utókor számára minden magyar nyomdaterméket, másrészt igen nagy nyilvános szolgálatot építeni ki. A kettős kötelezettségnek kell tükröződnie a raktári rendszerben. Az előzmények még 1952-re nyúlnak vissza, amikor a könyvtár áttért a többpéldányos gyűjtésre, ill. a kettős raktározásra. Az új rend megindításakor azonban az akkor meglevő egypéldányos teljes könyvállományt nem nyilvánították archiválisnak, ellenkezőleg, ezt használatinak tekintették, s az újonnan bekerülő másodpéldányokból igyekeztek az archivális (muzeális) raktárát megteremteni. A következmény az volt, hogy az archivális példánysorozat lett hézagos. Az 1958-ban bevezetett új rendszer lényege az, hogy mindig az első példány az archivális (ha tehát egy műből csak egy darab van, az védett egység). Ugyanakkor a használatinak minősülő csatlakozó példányokból annyit szerzünk be, amennyit a szükséglet kíván. A jövő egyik fontos feladata lesz, hogy a könyvtár szélesedő nyilvános szolgálatához (párhuzamos olvasótermek) a megfelelő példánysorozatokat biztosítsuk. (A változtatás mintegy 2400 fm könyv átrakását és számos jelzet megváltoztatását tette szükségessé.) Propagandamunka Propagandamunka a folyó évben általában csak kiállítások rendezése útján folyt. Kiállításaink a következők voltak: az év első negyedében havonként, továbbá november és december hónapban a folyosó hét tárlójában új külföldi, ill. belföldi szerzeményeink bemutatója. 24