AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Gombocz István: Központi csereszolgálatok

rosabb megkötések és kötelezettségvállalások a különböző előkészítési fázisok során fokozatosan kikoptak, a végleges szövegek inkább csak keretszabályozást nyújtanak és a kétoldalú szabályozások számára tág teret adnak. Az új egyezmények a Brüsszeli Egyezményhez képest nagyobb szerepet szánnak ugyan a központi csereszolgálatoknak, mégis a központosítást ellenző különösen angol és skandináv erők hatására az eredeti célok csak korlátozottan valósultak meg. Az első egyezmény 3. cikke szerint a szerződő államok nemzeti csereszolgálatukra, vagy ilyennek hiányában a cserével megbízott szervre vagy szervekre bízhatják a csere fejlesztésének és egyeztetésének munkáját. E tekintetben 3 feladatot emel ki a szöveg: 1. továbbítószolgálat, 2. tájékoztató, kapcsolatközvetítő és tanácsadószolgálat a cseresek részére, 3. a duplumcsere központi lebonyolítása. A cikk 2. bekezdése az elsőt gyengítve kimondja, hogy a központosítás egyáltalában nem kötelező, a felsorolt funkciók egészben vagy részben bármilyen szervre vagy szervekre is bízhatók. A 4. cikk is a cseresek szabad döntésére bízza, hogy küldeményüket közvetlenül postázzák-e vagy igény beveszik a központ szolgálatait. A második egyezmény már szorosabb megkötést tartalmaz, mert 4. cikke a hivatalos csere lebonyolítását kifejezetten a csereközpontra, ilyennek hiányában a kijelölendő szervre vagy szervekre bízza. Ugyanez a cikk a továbbiakban a csereközpontra hárítja az egyezmény és a nyomában megkötött kétoldalú megállapodások végrehajtásának felelősségét. Szerepüket támogatja azzal, hogy az államokat kötelezi a feltételek biztosítására: a központ számára megfelelő pénzügyi fedezetről, kiadványanyagról és hatáskörről kell gondoskodniuk. A hivatalos kiadványok jegyzékét is a központoknak kell összeállítani és időről-időre kijavítani, valamint nekik kell gondoskodniuk az anyag kiküldéséről. Ha a központ továbbítja az általános kiadványokat más intézmények részére, az első egyezmény 5. cikke értelmében az államnak kell gondoskodnia a postázási költségekről és természetesen a központ viseli a hivatalos kiadványok cseréjének költségeit is. Mindkét egyezményben a szerződő államok vállalják, hogy csereszolgálataik számára a legkedvezményesebb tarifát és ki- és behozatali vámmentességet biztosítanak. Mindkét egyezmény szövegében az Unesco felajánlja elvi és anyagi segítségét a végrehajtásból adódó kérdésekben és különösen a központi csereszolgálatok szervezésére és felállítására irányuló törekvéseikben. A történeti folyamat fenti leírása kívánt választ adni a központi csereszolgálatok kialakulásával kapcsolatos kérdésre valamint arra, hogy az eddigi nemzetközi szerződések miként szabályozták a központi csereirodák kérdését, összefoglalásként hozzáfűzzük azt a következtetést, hogy központi csereszolgálatok működtetésére szükség van, éspedig a csomagközvetítő szolgálaton túlmenő olyan funkciók ellátása érdekében, melyekre ma már széles körben igények jelentkeztek és amelyek bár az új egyezményekben nem tükröződnek maradéktalanul, a jövőben minden valószínűség szerint egyre több országban fognak megvalósulni. E feladatok részletes elemzésével foglalkozik a következő fejezet. 198