AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Hankiss Elemér: A Hamlet-élmény elemzése (Kísérlet az irodalom társadalmi hatásának mérésére)

ges fokon megállapodhatott, mert élményük szinte csak a szemünk előtt, az ív kitöltése közben emelkedik az elvontabb gondolatok magasságába. Egyik válaszoló például, arra a kérdésre, hogy mi Hamlet tulajdonképpeni célja, előbb azt a választ húzza alá, hogy a bosszúállás, majd mikor Éésőbb felfedezi az általánosabb, elvontabb feleleteket, kihúzza a bosszúállást és ezúttal már, a felfedezés hevében egyszeriben a két legelvontabb választ húzza alá. Azt, hogy célja a világ jobbátétele és az élet értelmének, céljának megtalálása volt. És nem ez az egyetlen eset, ahol e jelenség megfigyelhető. Az ívek többsége ilyen. Lássuk a számadatokat. Az ív elején, a 6. kérdésnél (— Miért halogatja Hamlet a bosszúállást? —) a következőképpen oszlanak meg a válaszok: Konkrét Elvont. 1. Töprengő, határozatlan jellem 19 2. Bizonyítékokat keres 17 3. Lelkiismereti, erkölcsi aggályai vannak 8 4. Megfelelő alkalomra vár 6 5. Fél a felelősségtől 2 6. Kíméli anyját vagy Ophéliát 4 7. A konvenciók akadályozzák 1 3. Túlnagy a feladat 1 9. Messzebbre tekint, célja nem a bosszú 1 ~57 ~X^ Az utolsó két válasz kivételével mind egyszerű, „dramaturgiai" okokra hivatkozik, melyek magyarázzák, de csak akkor magyarázzák meg a halogatást, ha a darab lényege és Hamlet célja nem más, mint a nagybátyja elleni küzdelem. Később azonban, annál az előbb már idézett kérdésnél, hogy mi Hamlet igazi célja [20. kérdés], a válaszok eloszlása a következő: Konkrét Elvont 1. Az élet értelmének megtalálása 28 2. Ä bosszú • 16 3. A világ jobbátétele 15 4. önmaga megismerése 5 5. A hatalom megszervezése .. .. 3 6. A reménytelenség leküzdése 4 "Ti) 52 Itt már praktikus, a dráma esemény síkjában maradó válasz mindössze 19 van, a többi az életfilozófia magasabb szféráiba emelkedett föl. De ha Hamletnek valóban ilyen általános, mondhatnók kozmikus céljai vannak, akkor a cselekvésben nyilvánvalóan nem a korábban annyiójuk által emlegetett alkalomra várás vagy bizonyítékok keresése hátráltatta. Ellentmondásba keverednek így magukkal, de ez az ellentmondás nem formális, mert egy folyamat ket fázisát jelzi: azt, hogy miképpen válik egyre általánosabb érvényűvé szemléletük, s hogyan bontakozik ki az ív kitöltése során egyre teljesebb és gazdagabb színekkel Hamlet-élményük. , 174