AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Simon Mária Anna: A szépirodalom hatásának vizsgálatáról

a könyvtáros irányító szerepének mértékéről. Ezek a próbálkozások ugyancsak elsősorban módszertani szempontból hasznosak; eredményeik, a kísérletező könyvtárosok különböző szemlélete, elgondolásai következtében nem szolgáltathatnak még komoly következtetési alapot. —• 1959 tavaszán 5000 „Véleménykutató kérdőív"-et osztottak szét ugyancsak a fővárosi könyvtár fiókhálózatának olvasói között. Ezt a kérdőívet az első komoly, figyelemreméltó lépésnek tekinthetjük az elkövetkezendő vizsgálódásokhoz. Az ív 23 kérdése lényegében az olvasó érdeklődését kutatja, könyvtáron belül és kívül. Felderíti a legkeresettebb témaköröket, szerzőket, képet nyújt az olvasmányok kiválasztásában ható tényezőkről, valamint az olvasóknak a könyvtárral kapcsolatos kívánságairól is. Kérdőíves kísérleteket folytattak a Pedagógiai Tudományos Intézet munkatársai is. Általános iskolai tanulók olvasmányélményeit kutatják ezek a kérdőívek — feldolgozásuk és értékelésük ugyancsak hasznos segítséget fog nyújtani a továbbiakhoz. Végül meg kell említeni az Országos Könyvtárügyi Tanács Olvasószolgálati Szakbizottságának 1959 őszén megkezdett felmérését. Az erre a célra alakult munkaközösség a legkülönbözőbb típusú közművelődési könyvtárak olvasószolgálati tevékenységét tanulmányozza és szempontjai között fontos helyet foglal el az olvasók igényeinek elemző vizsgálata. A MSZMP művelődéspolitikai irányelveinek megvalósítása komoly feladatokat ró a magyar kulturális élet valamennyi munkatársára. A művelt, szocialista társadalom megteremtésében szövetségesünk, segítőtársunk az a felmérhetetlen szellemi erő, amely könyvtáraink polcain nyugszik. Ennek a szellemi kincsnek jobb felhasználását teszi lehetővé, ha megkíséreljük megismerni egyfelől a könyvekben rejlő gondolatok alakító hatását, másfelől azokat az igényeket, amelyekkel olvasóink a könyvek felé fordulnak. A következő lépés tehát a kísérletek színhelyének kiszélesítése kell, hogy legyen. A fentebb említett külföldi tanulmányok némelyike is felhívta azonban figyelmünket a kérdőíves forma buktatóira. Az ily módon nyert adatokat csak akkor tekinthetjük teljes értékűeknek, ha a kérdőíves kísérletekkel párhuzamosan elvégezzük, hasonlóan az 1957. évi országos állományfelméréshez — az ország közművelődési könyvtáraiban az olvasóforgalomra vonatkozó adatok felmérését. Ezek az adatok: a lakosság könyvtárral és könyvvel való ellátottsága, az olvasók száma, megoszlása, a könyvtárak könyvállománya — annak összetétele, a kölcsönzött kötetek száma, összetétele stb. Az így nyert adatok szembeállítása egy jól szerkesztett, az egész országban visszhangra talált kérdőív válaszaival már sok kérdésünkre adhat feleletet és további útmutatásul szolgálhat többek között könyvkiadásunknak is. Világosan kell azonban látnunk, hogy még ha sikerül is eredményes módszerek kikísérletezése után, képet kapnunk a közművelődési könyvtárak olvasóinak olvasási színvonaláról, igényeiről, fejlődéséről, a kitűzött célnak csak egyrészét valósítottuk meg. Magyarország lakosságának 155