AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)
II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Simon Mária Anna: A szépirodalom hatásának vizsgálatáról
nyeit, illetve, ha mégis, úgy előszeretettel szolgálták ki a kispolgárság kívánságait. 1906-ban Soly mossy Sándor 20 , a szegedi egyetem későbbi népraj zprofesszora, külföldi, főképp angol és német népkönyvtárak statisztikáit dolgozta fel, így keresve választ kérdésére: „Mit szeret a nép olvasni?" Megállapítja többek között, hogy az angol könyvtárak az állományuknak 37 százalékát kitevő „szórakoztató" irodalommal bonyolítják le forgalmuk 74 százalékát, A legsikeresebb szerzők ezekben a könyvtárakban Dicken*, Walter Scott, Becher-Stowe, Victor Hugo és Thakeray. Ezekután érdemes megnézni, milyen írókat javasol a szerző a magyar népkönyvtárak számára. Jókai mellett Vas Gereben, Abonyi Lajos, Szathmáry Károly sorakoznak, majd Eötvös és Kemény után Beniczkyné, Gárdonyi, „Sipulusz" (Rákosi Viktor írói álneve), végül „Ambrus Zoltán — alig, Bródy Sándorból — semmi". Pedig 1906-ban már működött Szabó Ervin, aki nem „szellemi gyámság alatt állóknak szánt szegényházi kosztot" kívánt adni a magyar olvasóközönségnek, és aki 1910-ben „Emlékirat"-ban 21 hangsúlyozta: „.. .a nyilvános könyvtáraknak csak egy feladatuk van: a legtöbb embernek a legjobb könyveket közvetíteni. . ." Ez a kívánság azonban még évtizedekig szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Érdekes és igen tanulságos képet fest a magyar könyvtárügy Hort/zi/-korszakbeli helyzetéről az a válasz, amelyet Móra Ferenc, mint a szegedi Somogyi Könyvtár igazgatója adott a „Felnőttek Világszövetségének Nemzetközi Könyvtári Bizottsága" által 1931 tavaszán kibocsátott kérdőívre 22 . A kérdőív többek között az olvasók által kedvelt vagy mellőzött írók iránt is érdeklődik. Móra válaszában ismerteti az olvasók összetételét (hangsúlyozva, hogy „a földműves és a munkás majdnem teljesen hiányzik . . .") és a legolvasottabb szerzők neveit. Ezek szerint a szegedi olvasók Gárdonyitól és Jókaitól sokat olvastak, Mikszáthtól keveset. Az akkor élő írók közül Herczeg Ferenc, Móra Ferenc, Szabó Dezső, Erdős René, Karinthy Frigyes, Zilahy, Kosztolányi és Móricz Zsigmond szerepelnek a felsorolásban — a külföldiek közül Wells, Jack London és Knut Hamsun. Móra részletes, a Somogyi Könyvtár helyzetét ismertető beszámolóját a következő sorokkal zárja: ,,. . . az én majd harminc éves tapasztalatom szerint Magyarországon a könyvtárügy nem komoly ügy, illetve csak annyiban az, amennyiben a könyvtárosok komolyan veszik. Mindaddig, amíg az állam legalább olyan komolyan nem veszi, mint a labdarúgást, . .. addig, amíg a polgármester huszárjának van vasúti kedvezménye, de a vidéki könyvtárigazgatónak nincs — addig nem tudom elhitetni magammal, hogy a magyar állam is olyan szemmel nézi a könyvtárügyet, mint a Felnőttek Világszövetségének Nemzetközi Könyvtári Bizottsága. S addig nemes utópiának tartok minden olyan törekvést, mint amilyen abban a körlevélben kifejezésre jutott, amelyre ez a válasz készült." Aránylag hosszan foglalkoztam a könyvtáros Móra Ferenc véleményével. Nem véletlenül; mert Szabó Ervin halála után — mikor a Fővárosi Könyvtár alig képviselte a szabóervini elveket — haladó közmű153
