AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - N. Rácz Aranka: A katalogizálási szabályok nemzetközi egysége felé

kiemelik az antológia egyes részeit. Hasonló módszert javasol a szabályzat a többkötetes művek tartalmának feltárásában is. Az új szabályzat kétségtelenül sok érdekes újítást tartalmaz. Nincs tudomásunk arról, hogy a végleges szöveg elkészült volna. Az utóbbi időben napirendre kerül a katalógusszabályzat átdolgozásának problémája Lengyelországban is.

59 Az 1949-es kiadású szabályzat lényegében Gry ez szabályzatának rövidített szabályzata azzal a jelentős újítással, hogy a grammatikus elvről áttér a mechanikusra: az első főnév helyett az első szó lesz a rendszó. E szabályok azonban ma már kissé elavultak, átdolgozásuk ellenére is. A mostani átdolgozás folyamán a szabályzat három változatban készül: a tudományos nagykönyvtárak, a szakkönyvtárak és a közművelődési könyvtárak számára. Az első kettőt a nemzeti könyvtár, a harmadikat a könyvtárak főigazgatósága dolgozza ki. A régi szabályzathoz viszonyítva a legfőbb változások itt is a rendszó terén találhatók. így például: a besorolás a lengyel, és nem a latin ábécé szerint történik; összetett szavak esetében a szó első tagja a besorolás alapja; az irodalmi vagy tudományos átdolgozásokat az átdolgozó neve alatt veszik fel. Az új szabályzat a könyvek és a folyóiratok katalogizálási szabályai mellett ki fog térni a sorozatok, az aprónyomtatványok és egyéb különleges könyvtári kezelést igénylő dokumentumok címleírási szabályaira is; ezek közül a kéziratok, a régi könyvek, a térképek és a metszetek katalogizálására vonatkozó szabályok már elkészültek. Az 1952-ben kötelező érvénnyel megjelent magyar szabvány

60 kétségtelenül jelentős mértékben járult hozzá a magyar katalogizálási gyakorlat egységesítéséhez. Ezt az OKBK szabályzatai még nem tudták elérni. Az új szabályzat elkészítése 1945 után vált sürgős feladattá, amikor a magyar könyvtárügy átszervezése a szocialista könyvtárpolitika célkitűzései szerint, fokozottan kívánta meg az egységes katalogizálási szabályzatok megteremtését. A szabványt megelőzően az OKK egy olyan szabályzatot kívánt kiadni, amely magyarázataival, példáival alkalmas lesz arra, hogy kezdő katalogizátorok kezében tankönyv szerepét töltse be. Ez a tervezet 1950ben sokszorosításban, 1951-ben pedig csekély változtatásokkal nyomtatásban meg is jelent,

61 Kiindulópontja az 1944-es OKBK szabályzat volt, ennél azonban jóval részletesebb. Az 1951-es kiadás előszavában megszívlelendő tanácsokat ad a címleíróknak: „Amikor a címleíró a címleírást készíti, gondoljon a közönségre." „Legyen tudatában annak, hogy a katalógust a közönség számára készíti. Szánja a címleírást mindig az olvasónak könnyű útbaigazító kalauzul." Az olvasó igénye és érdeke tehát olyan mértékben került előtérbe, amint eddig katalogizálással kapcsolatban még soha. Ez a tervezet célkitűzésének megfelelően, nemcsak szabályokat rögzít, hanem magyarázatokat is tartalmaz. A hiányzó magyar nyelvű katalogizálási kézikönyvet szándékozott pótolni. Bár a szabályzatnak ez a formája nem ment át a közhasználatba, magyarázatai még ma is, a szabvány mellett is, hasznos útmutatást adnak a kezdő katalogizálóknak. 1951 után egyre inkább az a nézet vált uralkodóvá, hogy a szabály9 Évkönyv 129