AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1958. Budapest (1959)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - N. Rácz Aranka: A katalogizálási szabályok nemzetközi egysége felé

letesen megvitatta az ALA San Francisco-i Konferenciáját megelőző, a Stanford Egyetemen 1958. júl. 9—12. tartott, kifejezetten a szabályzattervezet megtárgyalása érdekében összehívott konferencia.

34 A konferencia a következő témákkal foglalkozott: a) Általános problémák. A vita ezen a területen újból az alapkérdés körül forgott: feltétlenül szükség van-e a Lubetzky által megfogalmazott második feladat betöltésére, ti. arra, hogy a katalógus egyesítse-e egy szerzőnek a könyvtárban található összes műveit és egy mű összes kiadásait. Mivel e második célkitűzés megvalósítása sokkal több utánjárást kíván mint az első (az azonosítás biztosítása) ezért tehát sokkal költségesebb, sokan azon a véleményen voltak, hogy meg kell elégedni a Lubetzky által megfogalmazott első célkitűzéssel ti. azzal, hogy a katalógus a könyvek azonosításának és megtalálásának legfőbb eszköze. A szabályzat-tervezet arra az elvre épül, hogy a könyvtárak katalógusai betöltsék a második célkitűzést is. A tervezet szerint a főrendszónak a második célkitűzést kell szolgálnia. Ennek megfelelően vagy a szerző, vagy a cím legyen a főrendszó. Részletes megbeszélés folyt arról is, hogy hol kell és lehet címrendszót alkalmazni. A jelenlevő közművelődési könyvtárak képviselői azt javasolták, hogy mivel számukra a könyvek gyors megtalálása a cél, a második célkitűzést rendeljék alá az elsőnek. A szabályzat-tervezet a lehető legnagyobb mértékű egyszerűsítést kívánta bevezetni. A beszámolók határozott szabályokat követeltek és hangsúlyozták, hogy a vagylagos megoldások csak nagyon óvatosan alkalmazhatók. b) Részletkérdések. Szó esett a valódi és az álnevek problémájáról. Különösen heves vitát váltott ki ez a kérdés a közművelődési könyvtárak részéről, amelyek a szabályzattal szemben amellett foglaltak állást, hogy ha a mű álnéven jelent meg, az álnév legyen a rendszó, mivel a könyvet nem tudják olyan sokáig visszatartani, míg a valódi nevet ki nem derítik és ennek kiderítéséhez nincs is elég idejük. Több referátum foglalkozott a testületi szerzős művek problémáival, valamint a sorozatokkal. A testületi szerzők névváltozásaival kapcsolatban a felvételre négy lehetőség van: 1. az első cím alatt; 2. az utolsó cím alatt; 3. azon a címen, amely a kiadvány megjelenésekor érvényben volt; 4. egy fiktív rendszó alatt, amely az egész anyagot együtt tartja. Döntés nem született, a konferencia a kérdés további tanulmányozását javasolta. Az utalók alkalmazását azonban mind a négy esetben szükségesnek tartja. Az új szabályzattervezet már nem tesz különbséget az intézmények és társaságok között, amely az előbbi szabályzatban annyi következetlenségre és bizonytalanságra vezetett. Az intézményeket és társaságokat a nevük alatt veszik fel, csak nevük után, megkülönböztetésül tüntetik fel a földrajzi helymegjelölést. — A testületek nevét illetőleg eltérők voltak a vélemények. Voltak akik a testület eredeti nevén, mások lefordított nevén, ismét mások a „legismertebb" nevén javasolták a mű 118