AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Kókay György: A bécsi Magyar Hírmondó (1789—1803)

Nyelvünk gyarapítására, s annak olly Nyelvvé való el-készítésére, mellyen mind írni, mind tanítani, s mind pedig közönséges dolgokat is lehessen alkalmatossan folytatni. Ditséretes tzéllyának el-érése végett, arra határozta magát, hogy Magyar Museum nevezet alatt, válogatott gyűjtemény Darabokat adjon ki, amint már 4 illyen Darabok közre-is botsátódtak... Nem mondhatnánk mi ezen nagy érdemű Társaságnak méltó ditséretére annyit, amit sokkal fellyül ne haladna magának eggy okos Olvasónak ítélet tétele, aki figyelmetességgel el-olvasta, vagy olvasándja a meg-nevezett Magyar Museumra való Bé-vezetést, melly az első Negyedben, első helyet foglal. — Remek az mindenképpen."

65 Tudjuk, hogy e bevezetés Batsányi műve volt, és benne elmaradottságunk okait fejtegette, rámutatva a tudományos társaságok, akadémiák és a kritika jelentőségére. Majd közlik Görögék Batsányinak, akit más helyen „szíves indulatú barátjuk"-nak neveznek, Orczy István halálára írt versét. Más alkalommal szintén elismerően állapítják meg a kassai folyóiratról: ,,A haszonnal gyönyörködtető Magyar Munkának nem léte erént semmi panasz nem lehet már kedves Hazánkban. Újra nevelik azoknak számát a Magyar Museumnak esmeretes érdemű Kiadói, egy folyó Munkának fertály-esztendőnként való kiadása, s az Előfizetők számára postán való meg-küldése által."

66 Dicsérik a Magyar Museum szép külső kiállítását is: ,,A Könyvnek belső érdeme, meg-érdemli azt a nyomtatást által nyertt külső formát, melly meg-vallyuk, annyira a jó íznek regulái szerént vagyon el-találva, hogy méltón első tsinos Magyar Könyvnek nevezhetjük".

67 Az 1790. máj. 7-i számban közlik Batsányinak. Egy Magyar Hazafi Érzékenységei T. Ns Abaújvármegye Öröm-Ünnepén című versét, amely egyike volt azoknak a költeményeknek, amelyek miatt Batsányit feljelentették. E vers egyik sorához Batsányi jegyzeteket fűzött, amelyet azonban teljes egészben törölt a cenzúra.

68 Batsányi nevével a 90-es évek elején még több ízben találkozunk az újságban, s noha Kufsteinből való szabadulása után Bécsben telepedett le, ebben az időben már — érthető okokból — hiába keressük nevét a Magyar Hírmondóban, pedig valószínű, hogy 6?örö<jrékkel ekkor is összeköttetésben volt. A Kassai Társaság többi tagjával is jó kapcsolataik voltak a Magyar Hírmondó szerkesztőinek. ,,A több tulajdonképpen való Tagjai a Kassai Társaságnak, Baróti Szabó Dávid, és Kazintzy Tudós Urak, kik mind ketten már más munkáikról is nevezetesek" — írják róluk. Kazinczy 1790 tavaszán levelet ír hozzájuk, amelyet csaknem teljes egészében közölnek: ,,.. .Örömmel olvasom mindég litterátori Tudsitásaitokat. — Nem minden ember érzi azt, mennyire hevül fel még a hidegebb vérű, szemérmesebb, bátortalanabb Hazafi is a vetélkedésre, midőn látja, hogy itt is, amott is támad eggy, aki Könyveinknek számát szaporítja. .." Levelének további részében készülő munkáiról tudósítja Görögéket és igyekszik a hírlap nyilvánosságát mindjárt fel is használni irodalomszervező munkájában. Majd a nemzeti nyelv jelentőségével foglalkozik, és számba veszi azokat az írókat, akikre számítani lehet, ,,akik rész szerént írni, rész szerént fordítani készek"; a levél végén pedig a rendekhez fordul, hogy — az írók mellett — ők is teljesítsék a haza iránti kötelességüket. E levél érdekessége, hogy — kisebb módosításokkal— az Orpheus II. füzetében is megjelent. Ennek alapján megállapítható, hogy Görögék. abból a részből, ahol Kazinczy arról írt, hogy „az Idegen 181