AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)
Dezsényi Béla: Az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptára. (Fennállásának hetvenötödik évfordulója elé.)
Ez utóbbiak amellett még „szorosan" raktározva, úgy hogy a nagyrészüknél elkerülhetetlen szaporulatot már rendszerint csak a sorok fölé vagy mögé szorítva lehetett a polcra tenni. Végül a külföldi hírlapok nagyrésze, néhány ritkán használt vidéki hírlap meg a kőnyomatosok az Eszterházy (jelenleg Puskin) utca két említett palotája között vándorolt. Magától értetődik, hogy ez az általános helyzet már maga sem kedvezett a hírlapokat használni kívánó közönség kellő kiszolgálásának. Az 1927ben létesített, illetve kibővített könyvtári olvasóterem az egykori hírlapolvasó megszűnését hozta magával, s most már a hírlapok nagy részét az osztály helyiségeitől legalább 50 méterre fekvő olvasóterembe kellett áthordani s használat után visszahozni. Megszűnt a Hírlaptár eleven kapcsolata közönségével. A tömegek igényeinek figyelembevételéről ekkor még úgysem lehetett szó — de a helyzet még a világháború előtti hírlaptari viszonyokkal szemben is visszaesést jelentett. A hírlapok és folyóiratok folyó évfolyamait, éppen a használat és a tudományos kutatás szempontjából legfontosabb anyagot, csak egészen kivételes esetekben használhatták a kutatók, akik ilyenkor a Hírlaptár rosszul bútorozott, a zsúfolt polcok miatt sötét raktárába voltak kénytelenek átfáradni. 1937-ben felismerték elődeink ennek a helyzetnek visszásságát: a kurrens hírlapévfolyamok racionálisabb elhelyezésére a VII. számú teremből a harántpolcokat eltávolították és helyettük egy asztalt rendeztek be olvasók számára. Ebben a külön olvasóhelyiségben azonban csak kevés kutató számára volt hely. Új, külön hírlapolvasóterem, a kurrens folyóiratok használatba adása, áttekinthetőbb és befogadóképesebb raktárak, nagyobb beszerzési lehetőségek — ezek voltak azok az igények, amelyeknek a felszabadulás előtt nem lehetett eleget tenni. Helyette 1944-ben „légoltalmi" szempontból a hírlapok nagyrészét a Múzeum pincéjébe kellett leszállítani: Budapest küszöbön álló ostroma, az állandó légitámadások erre kényszerítették a könyvtárosokat. A felvilágosító szolgálat tengelyébe hovatovább a különféle „igazolások" kerültek, a hivatalos lapok álltak az olvasótermi használat középpontjában. Egyik legjelentékenyebb gyarapodásként az ez időből származó egyik évi jelentés a világháborús „Militär-Verordnungsblatt"-ot könyveli el. * * * A győztes szovjet hadsereg megkímélte az ostromlott Budapest műemlékeit, így a Nemzeti Múzeumot sem érte bombakár. Az anyag menekítése nagyrészt felesleges óvatosságnak bizonyult: a helyükön maradt könyveket kisebb lövedékek megrongálták, de használhatatlanná nem tették. Egy aknatalálat a kurrens folyóiratok ideiglenes tárolására szolgáló állványok egyikét érte és 300 egyes hírlapszámot pusztított el. Súlyosabban megrongálódott a berendezés és elpusztult a munkaeszközök nagy része. 1945 januárjának utolsó napjaiban megindult a helyreállítás munkája. Előbb a földszinti helyiségekben, majd a pincében elhelyezett anyag került fokozatosan a helyére: összesen 19 916 kötet, amelyből 11 712 kötet (136,89 m 3 ) a múzeumi pincében volt elhelyezve. Az így szinte kényszerűen bekövetkező átrakást a könyvtár felhasználta arra, hogy legalább megkezdje a múlt kényszerű mulasztásainak felszámolását a periodikák raktározása terén: a 93
