AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Dezsényi Béla: Az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptára. (Fennállásának hetvenötödik évfordulója elé.)

XVIII. század korai hírlapjai is az 1721-ben indult Nova Posoniensiatól kezdve; egyedül a pozsonyi Magyar Hírmondó 2 évfolyama hiányzott (egy a kettő közül hiányzik még ma is!) és Rákóczi Mercurius&ból nem volt a Hírlaptárnak egyetlen száma sem (ma sincs!). A nagyarányú szaporulat annak a szeretetnek köszönhető, amellyel az új intézmény kiegészítésén az egész egykorú társadalom fáradozott — a könyvtár évi jelentései közlik az ajándékozók hosszú listáját — de főleg Szinnyei lelkes munkakedvének, aki a Hírlaptár fennállásának első évében maga járta be az ország nyomdáit, felkutatva a még raktáron található régi évfolyamokat és egyben figyelmeztetve a nyomdákat és kiadókat a kötelespéldányok pontos beadására. Az immár egyre teljesebbé váló gyűjtemény azután az olvasók egyre fokozódó érdeklődését vonta magára; a harmadik feladatot, a gyűjteménynek az olvasók számára való megnyitását nem is lehetett az olvasóhelyiség hivatalos megnyitásáig halasztani: már 1884/85-ben 1070 hírlapolvasó járt a könyvtárban, 1889-ben 1249 olvasó kezén 3130 kötet fordult meg, 1900-ban 2877 olvasó 6215 kötetet használt. Mai viszonyainkhoz képest ugyancsak „kisüzemi" forgalmat mutatnak ezek a számok — hiszen alig felét éri el az évi forgalom a ma szokásos havi használatnak — de abban az időben az állomány kb. 25%-os használatát jelentették. És nem csekély százalékát képezte a hírlapforgalom a könyvtár összforgalmának, bár az eltolódás a periodikák javára csak fokozatosan és főleg az első világháború után alakult ki

4

. 1934-től kezdve a hírlapok és folyóiratok forgalmát külön nem mutatják az évi jelentések. Az első világháború előtt átlag 1/6, 1930-tól kezdve 1/3, majd 1933-ban már közel y

2 részét képezték a könyvek forgalmának. Pedig — míg Szinnyei még a legmesszebbmenőén igyekezett kiszolgálni olvasóit — később a könyvtár a periodikák folyó, még bekötetlen számainak használalatba bocsátásától elzárkózott, az 1930-as évek forgalmi adatai tehát a befejezett és bekötött évfolyamokat illették. Viszont az első világháború előtti adatok értékelésénél figyelembe kell vennünk, hogy 1917-ig a Hírlaptár csak a hírlapokat — Szinnyei meghatározása szerint az egyhavi időköznél gyakrabban megjelenő periodikákat — kezelte, a folyóiratok forgalma tehát a könyvek statisztikáját növelte. A folyóiratoknak előbb a nyilvántartását vette át a Hírlaptár, majd fokozatosan a feldolgozásukat is. Szinnyei munkatársainak és későbbi utódainak — akik közül Kereszty István, Bédey Tivadar, Goriupp Alisz és Trócsányi Zoltán vezették hosszabb ideig az osztály munkáját — az egyre szaporodó anyag elhelyezése és rendbentartása okozta a legtöbb gondot. Már 1893-ban betelt a kezdeti helyiség minden férőhelye; 1895-ben az ún. bejárati folyosót bútorozták be a hírlapok számára, 1902-ben egy lépcsőházi helyiséget, de 1909-ben már az anyag egy részét a Múzeum pincéjében kellett elhelyezni. Az 1910-es években kezdődött a Múzeumon kívüli, bérelt helyiségekbe való részleges költözés hosszas kálváriája. A raktározási nehézségekben csak 1927-ben hozott rövid enyhülést a 654 m

2 rakterületű Schlick—Vajda -rendszerű „vasterem" építése, amely — megtoldva még a 360 m

2 rakterületű jelenlegi „hírlaptári folyosóval", meg egy karzatos teremmel (a VII. számúval) — majdnem tíz évig bírta a szüntelenül növekvő anyag terhét. A bővítés azonban ezzel el is akadt. 1937-ben már ismét új költözéssel kellett a helyhiányon segíteni: 89