AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Dezsényi Béla: Az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptára. (Fennállásának hetvenötödik évfordulója elé.)

elsősorban selejtezés áldozatául nagy alakjuk és fokozott szaporaságuk miatt. A rendszeres gyűjtést megnehezíti a számonkénti megjelenés: egy-egy hírlapszám ugyanakkora fáradságot követel a gyűjtőtől, mint egy egész, befejezett könyv. A sokezernyi egyes szám közül mindig kimarad egynéhány ,,s így ha a gondos hírlapgyűjtő be akarná is köttetni lapját, későn veszi észre a hiányt, és ha reclamál is, hiába teszi; a kiadóhivatalban a papíros felszaporodása készti az illetőket annak eltávolítására, még pedig oly helyre kerülnek, hol nincs többé feltámadás." Szinnyei cikkei s a nyomukban megmozdult közvélemény után most már a könyvtárakat és azok felettes hatóságait illette a szó. Szinnyei kritikája az Országos Széchényi Könyvtár hírlapkezelésével szemben mitsem változtatott a tényen, hogy mégis csak a Nemzeti Múzeumban volt meg aránylag a legtöbb magyar hírlap. Oda irányította minden magyarországi sajtótermék kötelespéldányait már 1802-től kezdve a helytartótanács rendelkezése és a könyvtár vezetői már akkor tudatában voltak az időszaki sajtó fontosságának. Sok fontos ok szól amellett, hogy a könyvtárban a hírlapok is megőriztessenek — írta a nádornak az első igazgató, Miller Jakab Ferdinánd. Szégyenletes dolog, hogy míg a lapok minden kocsmában és kávéházban kaphatók, addig az országos könyvtárban (néhány kiadó hanyag beszolgáltatása miatt) hasztalan keresi azokat a közönség.

2 A sajtószabadságot elsőízben kimondó magyar törvény, az 1848. XVIII. te. is tartalmazott rendelkezést a kötelespéldányok beszolgáltatásáról és amikor a szabadságharcot követő elnyomatás korszakában a nyomdák és a kiadók egynémelyike hanyagságot mutatott e téren, Mátray Gábor, a könyvtár akkori igazgatója, magát a sajtót hívta segítségül a hírlapok sikeresebb gyűjtése érdekében. ,,A vidéki magyar lapok kiadói —, olvassuk a Vasárnapi Újság 1859. január 30-i számában — sőt Pesten is két magyar és egy német lap kiadója, annyira megfeledkeztek a Pesti magyar nemzeti múzeumról, miszerint az egy Győri Közlönyt kivéve, egyik sem méltatja tiszteletpéldányra; e példát követik az erdélyi lapok is — elannyira, hogy e nemzeti intézetünk érdemes könyvtárnoka, Mátray Gábor úr, ismert buzgalmánál fogva. . . alkalmilag a pesti szerkesztőségeket figyelmezteti, hogy ajándékozzák meg a múzeumi könyvtárt valamelyik magyarországi vidéki vagy erdélyi magyar lapnak habár hiányos példányaival is... A pesti lapok kiadói, ama hármat kivéve, dicséretet érdemlő pontossággal küldik be példányaikat — és a nemzeti múzeumban minden más pesti magyar és német lap gondosan rendbeszedve föltalálható. Szerkesztőségünk a „Kolozsvári] Közlöny" 1857 és 1858-ki habár hiányos példányait már átküldötte a múzeumnak. . . Budapesten 3 kiadó (kiknek nevét ezúttal még elhallgatjuk) és nyomda van, mely nem szokott soha semmi könyvet beküldeni, holott Széchényi Ferenc, a múzeumi könyvtár alapítója 1802-ben kelts Ferenc király által is megerősített alapító-levelének 2-ik pontja szerint, a kiadó minden kiadott műből egy példányt e múzeumi könyvtárnak beküldeni tartozik." A hírlapok gyűjtése tehát lankadatlanul folyt; a bajok csak akkor kezdődtek, amikor az anyag egyre nagyobb tömegben árasztotta el a könyvtárt s a periodikák feldolgozására már sem hely, sem idő nem jutott. így álltak 86