AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Dezsényi Béla: Az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptára. (Fennállásának hetvenötödik évfordulója elé.)

közölte bibliográfiáit, amelyek mai fogalmaink szerint ilyen terjedelemben szakfolyóirat hasábjain sem kaphatnának helyet? Csak az magyarázza meg, hogy a Vasárnapi Újság közönsége csalódottan fordult el a kiegyezési kor közéletétől, a múlt hagyatékában kereste a jobb jövő reményeit. A hírlapcímek Szinnyei-féle hosszadalmas felsorolása a forradalom és az azt megelőző mozgalmas évek emlékeit keltette fel benne, azokat az emlékeket, amelyeknek valamilyen módon ennek a nemzedéknek legtöbb tagja még részese volt. Az önkényuralom korszaka alatt rettegve rejtegetett, a hatalom kezétől szilaj erőszakkal üldözött kis negyvennyolcas újságlapok a Szinnyeifeltárta összefüggésben a lefojtott ellenállás egy-egy jelképévé váltak. A .BacÄ-korszakot követő provizórium, majd a kiegyezés első éveinek sajtóperei az ellenzéki lapok ellen azt eredményezték, hogy ez a függetlenség gondolatához, a kossuthi hagyományokhoz hű maradt közönség mind a negyvennyolcas, mind a későbbi ellenzéki lapokban ereklyét látott, az eljövendő új felszabadulás zálogát. A függetlenségi közhangulat a porlepte vidéki kisnemesi könyvtárakban, vagy házak padlásain lappangó újságszámoknak új értelmet, új jelentőséget adott, amikor Szinnyei — ekkor már a budapesti Egyetemi Könyvtár ,,őre" — megkezdte agitációját a hírlapok gyűjtése érdekében. Két kis tárcacikkének, amelyek a Reform című lapban, majd Jókai újságjában, a Honban, „A mi hírlapjaink", illetve „Alapítsunk hírlapkönyvtárakat" címmel jelentek meg, országos visszhangja támadt.

1 Szinnyei az országos arányokban megindítandó hírlapgyűjtés sürgősségét két érvvel indokolja: régi és főleg negyvennyolcas hírlapjaink történelmi értékével, másrészről könyvtáraink bántó közömbösségével vagy tehetetlenségével a hírlapok kezelése terén, ,,Ezelőtt 8 évvel a múzeumi könyvtárban a forradalmi hírlapokat kutattam s azt tapasztaltam, hogy azon korbeli hírlapirodalom megírásához legnevezetesb könyvtárunkban, mely egyszersmind országos is, csak igen kevés hírlap áll rendelkezésemre, azok is, melyek megvoltak, igen mostoha sorsban részesültek, igy egyrészük kötetlenül összecsomagolt s hiányos példányokból állott, egyes hírlapszámokból 4—5 példányt találtam; míg 10—15 más szám hiányzott." Még a szabadságharc hivatalos lapja, a Közlöny is hiányos az Országos Széchényi könyvtárban, pedig ,,ha mi nem ismerjük el e hírlap becsét, elismerte azt a British Múzeum, mert ezen intézet egyszerű figyelmeztetésre 240 ezüst tallért adott egy példányáért, mely nem volt teljes." A kisebb forradalmi újságoknak, mint pl. a Komáromi Lapoknak. — melyet a fiatal Szinnyei a Haynau csapatai által körülzárt Komáromban számonként szedett össze — még hírük sincs a Múzeumban. Szinnyei cikkei tanúsítják, hogy a hírlapgyűjtés és a hírlapkönyvtárak nemzetközi helyzetével is foglalkozott. Tudja például, hogy nemcsak a British Museum gyűjti szorgalmasan a régi újságokat, de a párizsi nemzeti könyvtárnak is van hírlapgyűjteménye és — érdekes — ennek is a forradalmi újságírás iránti érdeklődés vetette meg az alapját: magvát a La Bédoyére gróftól megvásárolt 1789—1794-es forradalmi hírlapok teszik. E gyűjtemény alapján jelent meg az első nagy nemzeti hírlapbibliográfia, a franciáké, Eugene Hátin összeállításában 1864-ben. Tisztában van a kérdés könyvtári nehézségeivel is. Ha akár magán, akár közkönyvtárban túlságosan felszaporodik az anyag, a hírlapok esnek 85 •*-4