AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)
Kőhalmi Béla: Vita a könyvtártudományról
Vita a könyvtártudományról* KŐHALMI BÉLA egyetemi tanár, Kossuth-díjas A Könyvtártudományi Bizottságnak a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya keretében történt megalakulása kiindulása lehet a könyvtártudomány alapvető problémáival való foglalkozásnak. Könyvtárosainkban megvolt az ehhez való készség, de túlságosan könnyen engedtek teret az üzem hatásának, a praktikum szempontjainak túl nagy engedményt tettek és kialakult a provincializmusnak az a fajtája, amely még a rokon tudományos intézményekkel, a kutató intézetekkel való kapcsolatot is elhanyagolta. Ha van intézmény, amelynek számára veszélyt jelent, ha csak a technikával foglalkozik, úgy a könyvtár az, amelyet szoros szálak kötnek a szellemi élethez és jelentős szerepet kell vállalnia a tudományra alapozott társadalomépítő munkában. A könyvtártudomány felöleli ugyan mind az elméleti, mind a gyakorlati oldalát a könyvtárügynek, de a gyakorlati kérdéseket is jobban oldjuk meg, ha az elmélet oldaláról közelítjük meg őket. Egy tudomány mai és leendő művelői számára nehéz vonzóbb feladatot találni annál, mint ha egy töretlen területen van módjában alkotó módon alkalmazni egy kipróbált tudományos módszert ha módjában van haladó módszerrel elemezni egy régi intézmény társadalmi funkcióját, és nem úgy, mint annakelőtte, a materialista dialektikáról szóló tanítás megismerése előtt. A töretlen föld itt van előttünk: marxista módszerekkel kellene megmagyaráznunk, hogyan keletkezett, hogyan fejlődött, hogyan szolgálta a különböző társadalmi rendszereket a szellemi örökség hordozója, a könyvtár, hogyan szolgálta a kutatást, hogyan a műveltség terjesztését; hogyan tükröződött létrehozóiban az osztályok küzdelme, mi módon lett eszköze társadalmi és gazdasági erőknek, tárgya és eszköze jogszabályoknak és kormányzati intézkedéseknek. Kiváló könyvtárosok aprólékos gyakorlati munkájuk mellett nem mulasztották el, hogy történelmi távlatba helyezzék munkájukat. Leopold Delisle, a múlt század egyik nagy könyvtárosa, a Bibliotheque Nationale katalógusrendszerének újjászervezője, aki jelentős tudományos kutató munkája mellett hol régi kéziratok kijavításával, hol a katalogizálás elemi szabályaival bíbelődött, háromkötetes kéziratkatalógusának bevezető tanulmányában: Cabinet des manuscrits de la Bibliotheque Nationale (1868—81) * Jelen cikk 1954 szeptemberében, nem sokkal a Könyvtártudományi Bizottság megalakulása után íródott. Varjas Béla „A Jcönytártudomány elvi alapja és rendszere" (1955) c. tanulmányában a kézirat alapján hivatkozik rá, de most lát először napvilágot. 76