AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Vécsey Jenő: A Haydn-év elé (1959)

sorozatában külön Haydn-emlékkötet kiadását tervezi a Kodály-, Liszt— Bartók, Erkel—Bartók és ilíozarí-emlékkötetek mintájára. A terv magában foglalja a kötet idegennyelvű kiadását is. Ugyancsak a Tudományos Akadémia rendezné meg a Haydn-év hazai zenei kongresszusát vagy konferenciáját, mégpedig a tervek szerint a volt eszterházai kastélyban, amelynek folyamatos helyreállítása valószínűleg el is készül erre az időre. Ami a könyvtári, illetve múzeumi vonatkozásokat illeti: egy Budapesten rendezendő országos kiállítás mellett — a Bartók-kiállítás mintájára — igen hasznosnak mutatkoznék a vidéki központok felkarolása is olymódon, hogy a kiállítási anyag legreprezentásabb részének fotói kerülnének oda, kasírozott és a megfelelő feliratokkal előkészített formában. A több példányban előállított kiállítási anyag megfelelő vándoroltatásával igen sok vidéki hely volna bekapcsolható. E kiállítások anyagának legértékesebb részét zenei és színháztörténeti gyűjteményünk darabjai, ill. azoknak foto-másolatai képviselnék. így elsősorban Joseph és Michael Haydn eredeti vagy egykorú másolatos kéziratai, első kiadások, levelek, szövegkönyvek, színlapok, különböző emlékek stb. A könyvtár többi osztályai is igen jelentős anyaggal járulhatnak a kiállítás gazdagításához (magyar Haydn-irodalom, hírlap- és folyóiratanyag, plakátok stb.). Az Országos Széchényi Könyvtár stílusos hozzájárulásaként kell megemlítenünk a tervezet i3<íí/e?%-bibliográfiáját, amely — hasonlóan a jelenleg kiadás alatt álló Jfo^arí-bibliográfiához — csak az ünnepi év után jelenik meg s ezáltal az 1959. év fontos és valószínűleg igen jelentős számú tudományos és irodalmi megnyilatkozásáról számolhat majd be a múlt adatainak regisztrálása mellett. Monumenta gyanánt, az Országos Széchényi Könyvtár saját kiadásában vette tervbe az ünnepi év során a Le Midi szimfónia facsimile-kiadását. Ugyancsak itt kell szólnunk a zeneműtárunk közreműködésével történő facsimile-publikációkról, amelyeket a Zeneműkiadó Vállalat (Editio Musica Budapest) vett tervébe: a Búcsú-szimfónia és a Hungarischer National Marsch kiadásáról. A Haydn-év keretébe tartozó feladatnak szánja a Zeneműtár azt a katalógus-kiadványát is, amely — felölelve a XVIII. század rezidencialis kéziratanyagát —, jelentős mértékben tartalmazza Joseph és Michael Haydn kéziratos hagyatékának adatait. * Míg Joseph Haydn bizonyos műveinek elfeledettségével vigasztalóan állíthatjuk szembe hallatlan népszerűségét, öccséről, Michael Haydnról valóban és szinte egészében megfeledkezett az utókor. Ma már ebben a vonatkozásban is javult a helyzet. A szakirodalom, a kiadások és lemezfelvételek terén határozott ígéretet érzünk kultuszának további fejlesztését illetően. Nagyváradon töltött évei és zenei gyűjteményünkben őrzött nagyszámú eredeti kéziratai egyaránt arra köteleznek, hogy a Haydn-év folyamán bizonyos tevékenységet az ő műveinek fölélesztése terén is kifejtsünk. A Haydn-emlékkötet tanulmányainak során, a kiállítás anyagában és a 395