AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Pozsonyi Erzsébet: Forradalmi röplapok és gúnyiratok 1848-ban

támadt az egész birodalom népében a „királyi gyilkos"-nak nevezett Ferdinand és a porig alázó békefeltételeket diktáló Windischgrätz iránt. Hangsúlyozza, hogy a nép megcsalattatása után végre felébredt és oroszlánként fogja ezután is védeni gyermekét: a szabadságot.

107 A németnyelvű röplapok második csoportja, a magyarnyelvűekhez hasonlóan, mutatja a tömeghangulatnak azt a forradalmi fejlődését, mely az uralkodó körök valódi céljainak fokról-fokra történő lelepleződése következtében a nép között a szabadság megvédésének irányát egyre inkább balfelé tolta. Ez a jelenség a Pesten és Bécsben kiadott röpívek közös sajátossága, avval a különbséggel, hogy az osztrák fővárosban a vérbefojtott októberi forradalom egycsapásra lehetetlenné tette bármiféle forradalmi nyomtatvány megjelentetését, míg a pesti hírközlések éppen ennek a forradalomnak az eseményeit és kihatásait még decemberben is a legmélyebb felháborodással és a megtorlás egyre erőteljesebb követelésével tárgyalják. A Bécsben megjelent röpívek közül néhány, az Orsz. Levéltárban őrzött gyűjteményből valót, egybevetés végett annak szemléltetésére közlünk, milyen hasonló a két népben a forradalmi hangulat megnyilvánulása, különösen az azonos nyelvű röpíveknél. A személyes élű gúnylapok támadásai Bécsben is kezdetben csupán a császár reakciós környezete ellen irányultak, vagy a klerikális reakciót gúnyolták.

109 Ezek egyike a ligorianusok szerzetesrendjének feloszlatásakor kiadott szatirikus gyászjelentés.

110 Majd Paul Lőve, több bécsi néplap és a bécsi munkásmozgalmak okait feltáró röpirat kiadója,

111 egy éjféli beszélgetés formájában megírt brosúrájában Ferdinándot a bécsi nép előtt oly népszerű II. Józsefiéi állítja szembe.

112 Még bízik a „jóságos császár igazságérzetében" az a névtelen bécsi polgár, aki a császárné befolyásos udvarhölgyét, Sturmfeder Mária Lujzát és első udvari komornáját, Cibbini Katalint támadja súlyos szavakkal, amiért ezek „lázadó csőcseléknek" merték nevezni azt az asszonyküldöttséget, mely 10 000 bécsi nő nevében az Innsbruckba menekült császár visszahívására indult.

113 A bécsi nép az ismételt félrevezetések és csalódások ellenére még akkor is bízik császárjában, mikor az sürgetéseire végre visszatér a fővárosba, amint azt Theodor Scheibe

lu röplapja kifejezi, amely még a kamarillának is megbocsátást ígér, csak felejtést nem.

115 Az átkos kamarilla elleni gyűlölet azonban nem szűnt meg a gúnylapok tárgya lenni. Augusztus 12-én a császár visszatérésének napján ugyan Bombellerl Mefisto és Cibirinni Xantippe

116 nevében kiadatják fogadott gyermeküknek, a kamarillának elhunytáról szóló gyászjelentést

117 és ugyanakkor a kamarilla hű kiszolgálóinak a „Schwarzgelb"-eknek halálát is közlőt.

118 De úgy látszik a kamarilla mégsem halt meg, csak aludt, hogy a szeptemberi döntő napokban új erőre kapva folytassa támadásait a népszabadság ellen. Újabb győzelmeként adja hírül most már egy pesti röpív, hogy a rosszemlékezetű Lajos főherceg, Metternich barátja és a kamarilla egyik fő oszlopa, visszatért Bécsbe, ahonnan márciusban, a nép követelésére, távozni volt kénytelen. Győzelmének könyvelhető el az is, hogy Jellacicot Ferdinand visszahelyezte báni méltóságába, amelytől egyszer már megfosztotta.

119 Még mindig jóindulatú figyelmeztetést intéz ezidoben egy Budán kibocsátott röpív mindazokhoz a hercegekhez és hercegnőkhöz, akik a 350