AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Pozsonyi Erzsébet: Forradalmi röplapok és gúnyiratok 1848-ban

vesztegetésekkel és bujtogatásokkal egy, az 1846. évi galíciaihoz hasonló lázadást készítsen elő a magyarországi parasztság között és ezáltal is gyengítse a nemzet ellentállását az ausztriai ház zsarnoki eljárásával szemben.

100 „Örvendetes hírek Bécsből! A magyar csapatok győztek!" — jelenti az ozorai fegyverletétel utáni híradás

101 és elégtétellel veszi tudomásul, hogy Jellacic két tábornokát, Roihot és Philippovicot életfogytiglani kényszermunkára, illetve kötéláltali halálra ítélték.

102 Örömmel üdvözli Trieszt és Velence népének szimpátia-tüntetését a magyarok és osztrákok igaz ügye mellett és a népek érdekközössége nevében, amelynek e tüntetés egyik megnyilvánulása volt, hívja fel a porosz népet is, hogy űzze ki Berlin falai közül a bécsi nép haragja elől odamenekült szabadsággyilkos Zsófiát. Október 13-án hajnalban, Bécs alól írt levél formájában számol be egy röpív arról, hogy Jellacic megjelent az osztrák főváros előtt

103 és a város felkészült a védelemre. Egyben kritikát gyakorol a védelem szervezetlensége és a vezetés hiányosságai felett, ennek ellenére reménykedik, hogy a Magyarországból és az osztrák tartományokból ígért segítség birtokában visszaverik a bán várható támadását,

104 aki most — mivel Magyarország kormányzója nem lehetett — osztrák földön szeretne hatalomhoz jutni. Magyarország balsorsa így közös Ausztriáéval és közösek a két országot fenyegető veszélyek is. A lázas érdeklődéssel várt bécsi híreket egész október folyamán, naponként újabb „szenzációkat" hirdető címfeliratokkal közölték a pesti utca népével a nagy plakátalakú nyomtatványok. Beszámolnak a kezdeti sikerekről, a kamarilla „elnöknőjé"-nek, Zsófiának és Lajos „főhercegnek, a titkos államtanács tagjának, a másik főintrikusnak" száműzetéséről, a Jellacic tejhatalmára vonatkozó uralkodói manifesztum visszavonásáról, Récsei lemondásáról és arról, hogy István nádort megfosztották birtokaitól.

105 A felsorolt hírek közlőjének, Kövesdynek a következő napon, október 12-én kibocsátott röpíve: Hör's Europa! Hört es alle Völker! Bécs küzdelmét a szabad népek nagy nemzetközi összefogásának szemszögéből nézi, mely nem önérdekből, hanem a szomszéd testvérnéppel való együttérzésből keletkezett, mely nép az önkény alatt vérzett és amelyre saját uralkodója küldte a rabló hordát,

106 Kiemeli az egyszerű osztrák katona hősiességét e harcban, mellyel példát mutathat a származásukra büszke „scwarzgelb" tisztecskéknek, mert inkább életét kockáztatta, mintsem hogy magyar testvérei leigázóinak oldalán harcoljon. Kövesdy végül a népárulókat bűneik nagysága szerint osztályozó röpívet is kiad. A főbűnösöket, mint Jellacic, Windischgrätz, Lamberg, Latour, Teleki Ádám, Zichy Ödön stb. első osztályú, a fegyverüket a nép elnyomására használó tiszteket és katonákat másodosztályú, a kamarillát kiszolgáló arisztokratákat és bürokratákat harmadosztályú árulóknak bélyegzi. Valamennyüket egyformán érettnek tartja az akasztófára, mert amíg egy is él közülük rákfenéje lesz a népnek és a rend, a béke helyre nem állhat.

107 A már említett Ránfy harmadik hírközlése november elején került forgalomba, amikor a bécsi nép forradalmát, mely elemeinek sokrétűsége, a szervezés hiánya és nem utolsó sorban a remélt magyar segítősereg késlekedése miatt, nem volt képes a hatalmas túlerővel szemben a további ellenállásra, Windischgrätz, minden népmozgalom kegyetlen elnyomója, tűzbe és vérbe fojtotta. Szövege tajtékzik a gyűlölettől, mely a szörnyű tett után 348