AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Pozsonyi Erzsébet: Forradalmi röplapok és gúnyiratok 1848-ban

kezzék a közös ellenség ellen, mert Magyarországnak azoktól, akik saját fővárosukat összelövették és hazájuk oldalmazóit hóhérkézre adták, ninca mit várnia. Visszapillantva az eddigi kihívásokra, felsorolva a nemzetre szórt rágalmakat és igazságtalan vádakat, törvénytelennek nyilvánítja a november 6-án és 7-én Olmützben, miniszteri ellenjegyzés nélkül kiadott uralkodói manifesztumokat. Ezek egyike lázadónak, hazaárulónak, felségsértőnek nyilvánítja Kossuthot és egész pártját, másika Magyarország földmívelő lakosságához szól és azt igyekszik meggyőzni arról, hogy a számukra megadott jogok érintetlenek maradnak és indokolni próbálja, miért volt szükség fegyveres beavatkozásra Kossuthéls. ellen.

84 Végül az országos kormánybiztos az országot ért súlyos és igazságtalan támadások következtében egyetértésre, kitartásra és a Kossuth köré sorakozó kormány iránti bizalomra hívja fel az egész magyar népet. II A reakció egyre ismétlődő kísérletei, hogy az egyszer már megadott szabadságjogokat visszavegye, a népellenes intézkedések sorozata s végül Ferdinand nyílt, erőszakos fellépése saját népe ellen még a legcsekélyebb rokonszenvet is eltörölte a császár személye iránt, nemcsak a forradalom előtt még hozzá oly közel álló bécsi nép, hanem a vele közös nyelvű, hazafias érzésű magyarországi német lakosság megnyilatkozásaiból is. Ezt a fokozatosan erősödő folyamatot kísérik, tükrözik és lendítik előre a városi értelmiség, az iparos és kereskedő réteg soraiban nagy elterjedtségnek örvendő németnyelvű röpíveink. Közülük a forrástörténetileg figyelemre méltóbb az a csoport, mely többnyire a hírlapok rendkívüli kiadásainak alakjában jelenik meg, a legújabb eseményeket hozza hírül és velük kapcsolatban állásfoglalását is kifejti. Ezekből a vélemény nyilvánításokból hű képet nyerünk arról, mennyire tudatában voltak már az egyre szélesebb néprétegek is az elnyomás elleni közös harc fontosságának, mennyire testvérének érzi egymást a szabadság vívmányainak megvédésében nemcsak a magyar és a szomszédos osztrák nép, de minden nép, amely le akarja rázni láncait. A németnyelvű röplapok másik csoportja sem érdektelen, mert az eredetileg dinasztikus érzelmű tömeg csalódását, elkeseredését, végül dühét és bosszúvágyát még az előbbieknél is erőteljesebben szemlélteti. Ezek a hol komoly, hol tréfás, néha még képekkel is díszített gúnylapok, melyek általában a nemzetközileg elterjedt motívumokkal és formákban jelentek meg, gyökereikben valóban a népből eredtek és a nép között is terjedtek el. Az első csoport röpívei nagyrészének az a célja, hogy ellensúlyozza a bécsi udvar egyre átlátszóbbá váló szándékát, hogy a birodalom népeit szembeállítsa egymással és különösen a szabadságát védő magyar nép ellen uszítsa a többieket. A helyes tájékoztatást és a helyzet világos felmérését szolgálja az Ein Jeder muss es wissen című röpív,

86 mely egy sorozat első darabja. Történelmi visszapillantása során a középkortól a Szentszövetség megalakulásáig, igazolva látja a kibocsátó, hogy a reakció célja mindig a nép elnyomása volt és a dinasztikus érdekek érvényesítése. Az osztrák örökös tartományok leigázásáról, Magyarország gyarmattá süllyesztéséről 345