AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Gombocz István: Az Országos Széchényi Könyvtár külföldi kapcsolatai. 1953—1957

kiküldött könyvvel szemben. 1957-ben összesen 675-féle periodikát 1780 példányban küldtünk külföldre és 1367-féle periodikát 2584 példányban vettünk át. Természetesen a periodikákat is az OSZK és a többi belföldi könyvtár között osztjuk szét. Különösen jelentős az NDK-ból kapott sokszáz értékes tudományos folyóirat átvétele, ezek együttes értéke többezer devizaforintra rúg. A másik központilag végzett cserefunkció a nemzetközi duplumcsere, melynek az Unescotól 1955-ben Magyarország nevében történt átvétele szolgáltatta a közvetlen okot a Csereközpont felállítására és személyzeti megerősítésére. Lényege abban áll, hogy az antikvár jellegű, nemzeti tulajdonba vett és más duplumgyűjteményekből eredő magyar könyvanyagot átlagosan kéthavonta szakosított jegyzékekbe foglaljuk és ezeket sokszorosítva a hasonló funkciókat ellátó külföldi csereközpontokon keresztül a külföldi könyvtárak számára felajánljuk. Ugyanilyen úton és módon kapjuk, közvetítjük és osztjuk szét a külföldi csereközpontok illetve könyvtárak jegyzékeit és a nyomukban érkező könyvanyagot. A duplumcsere elvállalását és lebonyolítását az tette lehetővé, hogy a Könyvelosztó folyamatosan a Csereközpont rendelkezésére bocsátja a belföldi nagyobb könyvtárak által már nem igényelt elsősorban idegen nyelvű anyagot. Ennél a cserefajtánál devizamegtakarítás annál is inkább jelentkezik, mert belföldön már felesleges anyag ellenében kaptunk sokszor jelentékenyrégebbi külföldi kiadványokat. A még fokozandó nemzetközi duplumcsere jelentősége éppen ez: kereskedelmi forgalomban már nem kapható könyvekhez, vagy folyóiratévfolyamok esetében, foghíjak betöltéséhez hozzásegíteni a magyar tudományos könyvtárakat. A harmadik országos funkció az ún. hivatalos kiadványok cseréjének ügye, mely az összes cserefajták közül a legtöbb problémát okozza. Ezt a feladatkört már az OKK sem töltötte be teljes mértékben, az átvétel után pedig újabb nehézségek jelentkeztek. A könyvkiadás szocialista átalakítása a hivatalos kiadványoknak más államokban is elavultak tekintett régi brüsszeli meghatározását alkalmazhatatlanná tette, új meghatározás pedig mindmáig nem, vagy csak az időközben jelentkező cseretársak egyéni eseteire szabva jött létre. Az illetékes magyar hatóságokkal számos alkalommal folytatott tárgyalások alapján ma már sok helyre küldjük a bizalmasnak nem tekintett hivatalos anyagot (országgyűlési jegyzőkönyvek, Magyar Közlöny, jogszabálygyűjtemények stb.), a kérdés azonban mind belföldön, mind külföldön rendezésre vár. A kiküldendő magyar anyagot a Csereközpont (tehát az OSZK) költségvetésének terhére szerezzük be, a beérkező hivatalos kiadványokat viszont kevés kivételtől eltekintve az Országgyűlési Könyvtárnak adjuk át. Jellegzetesen csereközponti munkakör a csomagközvetítés. Sok külföldi csereközpont (köztük a prágai és a varsói) tevékenysége ebben merül ki, de ezt magasabb színvonalon is végzik. Eredete a megtakarítás gondolatában rejlik: a tudományos kiadvány cserét folytató intézmények kiadványaikat nem közvetlenül postázzák, hanem a csereközpontnak küldik meg, amely országonként csoportosított gyűjtőküldeményeket állít össze és a ládákat olcsó fehéráruként tartalmuk szétosztása végett megküldi a központtársainak. Az OSZK ezt a funkciót is az OKK-tól örökölte, de elvi és gyakorlati 315