AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Horányi Mátyás: A színháztörténeti képanyag katalogizálásának kérdéséhez.

az összes szerepképekre vonatkozó utalók a művészek egyéb képeinek leírása közt egy helyen kell, hogy megtalálhatók legyenek. A színháztörténeti gyűjtés körébe az előadások képanyagán kívül még minden olyan kép beletartozik, amely az előadások tágan értelmezett előzményeivel, általában a színházi élet művészi, társadalmi és műszaki vonatkozásaival kapcsolatos. Tehát írók, művészek, színházi szakemberek, vagy a színház történetében fontos személyiségek, színháztörténeti jelentőségű épületek, (mű) emlékek, események stb. képei. Az ilyen képek leírásának rendszava személy-, színház- vagy helynév, általában tulajdonnév lehet, esetleg olyan színháztörténeti fogalom, amely a kép tárgyára a legtalálóbban utal. A jó rendszó-hálózaton kívül a katalógusban való gyors tájékozódás legfontosabb előfeltétele a minél kiterjedtebb, és pontosabb utaló-rendszer. Az OSZK Színháztörténeti Osztályán a képkatalógus nem adréma segítségével készült^ ezért munkamegtakarítás végett az utalók csak a legfontosabb adatokat tartalmazzák. Ez természetesen azzal a hátránnyal jár, hogy az utalón a kutató nem találja meg a kép teljes leírását, viszont van egy ennél sokkal fontosabb előny is. Az azonos művésznév-rendszó alapján a katalógusban egy helyre kerülő különböző tárgyú képleírások között — sok esetben több száz kartonról van szó — a képanyag legértékesebb darabjainak, a művészek szerepképeinek utalói a szerepek szoros betűrendjében egy helyre kerülnek (x. y. mint Anna; x. y. mint Borbála; x. y. mint Cecília stb.). A tulajdonnevek alatt aláhúzással ellátott adróma-kartonok használatánál ez az anyag a művész polgári és egyéb vonatkozású képei között a változó rendszavak miatt teljesen szétszóródnék, és a keresést rendkívüli mértékben megnehezítené. A gyors keresés elősegítése és az utalás feltétlen egyértelműsége végett az azonos rendszavú leírásokat a jobb felső sarokban a katalógusba-kerülés sorrendjében sorszámmal látjuk el, s az utalók a leírás rendszaván kívül erre a sorszámra utalnak. Ilyen utalás alapján a teljes leírás megkeresése pillanatok műve. A számozás nemcsak célszerű, hanem feltétlenül szükséges is. Egy művészi pályát dokumentáló képanyag jelentékeny részét általában olyan rendszavak alapján kell leírni (klasszikus, vagy népszerű művek címei, kortársak nevei stb.), amelyekhez már igen sok leírás kapcsolódik. A Bánk bán, a Hamlet, vagy Blaha Lujza és Bajor Gizi képei között például sorszámozás nélküli utaló alapján igen nehéz lenne valamely partner nevét megtalálni, amelyet a többnyire hosszú leírás esetleg utoljára említ. A jól megválasztott rendszó után a képleírás az alábbi három csoport sorrendjében a következő adatokat tartalmazza: I. A kép tárgyának leírása a) Polgári ruhás személyek leírásának rendszava az ábrázolt személy, több ábrázolt esetében balról az első személy neve, melyet a kép keletkezésének helyére, idejére, vagy egyéb olyan körülményekre vonatkozó megjegyzések követnek, amelyek a kép pontos meghatározásához szükségesek. PL: JÁSZAI MARI gyermekkori képe. FELEKY MIKLÓS családja körében. b) Épületek, műemlékek, emléktárgyak, vagy események ábrázolásá304