AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Papp Ivánné: Adalékok az alföldi olvasókörök és népkönyvtárak történetéhez. 1890—1914

J. hódmezővásárhelyi VII. kerületi olvasóegylet könyvtárából az ellentétek zajgó vizein a megnyugvás, a helyesen ítélőképesség révébe vezet s ami válságos pillanatokban az államnak legszilárdabb alapja: a politikai és társadalmi pártok felett álló s már meggyökeresedett népműveltség."

14 Ha némi kitérést jelent is, meg kell jegyezni, hogy éppen a forradalmi fellendülés esztendejében nem is akadt e közművelődési körnek közönsége még március 15-re sem, talán éppen azért, mert szavatosságot vállaltak ,,hogy az ünnepély nem fog politikai tüntetéssé fajulni." így történt, hogy a kör vezetőségének utólag azt kellett megállapítania: ,,az akkori időkben nem akadt Kecskeméten 15 ember, aki eljött volna a Katona-körbe március 15-ét ünnepelni".

15 A hivatalos apparátussal terjesztett népkönyvtárak nagyrészt olvasatlanul porosodtak a községházán vagy az iskolában. A szervezett munkások „úgyszólván tiltott dolognak tekintik, hogy ezen kívül (a szakszervezet) keressenek akár tudást, akár szórakozást. Más helyre. . . már előzetesen bizonyos gyanakvó érzelemmel mennek. Ez a gyanú... a legnagyobb fokot éri el, mihelyt az állam bárminemű intézményével állanak szemben. Pl. az állam hasztalan igyekszik népkönyvtárakkal hozzájuk férkőzni, szervezett munkás aligha vesz ki onnan könyvet. Nem kell nekik az államtól semmiféle könyv, mert — mint volt alkalmam hallani — félnek, hogy az államhatalom 287