AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

V. Windisch Éva: Könyvtári munka a reformkorban az Országos Széchényi Könyvtárban

az új épület tervében igyekezett könyvtárosi szempontokat érvényesíteni, hanem a legmodernebb szakirodalom alapján elkészítette a könyvtár berendezésének vázlatos tervét is. Vonatkozó javaslatai természetesen nem számolhattak a könyvállomány rohamos, évtizedről évtizedre fokozódó méretű megduzzadásával, s nem róhatjuk fel hibájául, hogy a jövő nemzeti könyvtárát nem vasállványokon, hanem aranyozott oszlopokkal díszített empire könyvszekrényekben látta maga előtt. A megvalósulás — anyagi okokból — szegényes és lassú volt. A könyvtári gépezet adminisztratív alkatelemei gyakran késedelmesen működtek, de az ügyintézés általában rendszeres, gondos s — mint láttuk — a jövő szempontjait szem előtt tartó volt. S ha hiába volt is a könyvtári szabályzat elkészítésének halogatása, Horvát — mint számos felterjesztéséből látszik — nemcsak tisztában volt a könyvtárossághoz szükséges előfeltételekkel és a könyvtáros kötelességeivel, hanem alkalmazta is magas követelményeit a könyvtári állásra jelentkezőkkel szemben.

141 Részben ennek következménye volt, hogy munkáját hosszú időn át egyedül kényszerült végezni —, de ennek volt köszönhető, hogy a könyvtár mentes maradt rosszul képzett, hozzá nem értő, a könyvtárban csak megélhetési eszközt látó tisztviselőktől, akiknek káros tevékenységére Miller idejében már akadt példa. Fejtegetéseinket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a reformkori Széchényi Könyvtár feladatát csak részben tudta megoldani. Az adott körülmények kihasználásával végzett, a nemzeti célt szem előtt tartó szerzeményező munkával s a könyvanyag egy részének használhatóvá tételével szemben áll a gyarapodás feldolgozatlansága, 1838-tól kezdve a könyvtár használhatatlanná válása. Kétségtelen, hogy a nemzeti könyvtár puszta meglétével is hozzájárult a nemzeti öntudat fejlődéséhez, de a nemzeti tudomány alapjainak megteremtéséhez még nem nyújtott elég segítséget. A hiányosságok okai elsősorban anyagi és technikai természetűek: a pénz- s ebből kifolyólag a személyzethiány, raktározási nehézségek, utóbb a minden rendet megsemmisítő költözködés; ugyanakkor bizonyos az is, hogy Horvátot már a költözést megelőző évtizedben elvonta könyvtári munkájától az egyetem két katedrájának ellátása, s széleskörű forráskutatáson alapuló tudományos munkája. Ennek megállapításakor azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Horvát könyvtári vonatkozású megbízatás folytán megkezdett őstörténeti kutatásait éppúgy könyvtári munkának érezte és tekintette, mint a múzeumőr a múzeumi tárgyak tudományos feldolgozását; valamint arról sem, hogy Horvát — ha fő kutatási eredményei általában nem fogadhatók is el — műveivel nagy mértékben hozzájárult a nemzeti tudományosság életrekeltóséhez és fejlesztéséhez, ami végső soron a reformkori Széchényi Könyvtárnak is legfőbb célja és értelme volt. 276