AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

V. Windisch Éva: Könyvtári munka a reformkorban az Országos Széchényi Könyvtárban

kínált cenzori állást is visszautasította. Lelkiismerete mégsem volt nyugodt, érezte, hogy távol áll könyvtárosi feladatának nem magasabbrendű, de technikai részleteitől. Múlt év óta azon fáradozik, hogy az egyetemi helyettesítések alól felmentést szerezzen, az egyetem elnöke azonban nem hajlandó őt elbocsátani. Kéri a nádort, hasson oda, hogy terhein könnyítsenek; már 51 éves, lelki frissessége, munkabírása kezdik elhagyni, a sok éjjelinappali üléstől nehezen tud a lábára állni, segítség nélkül felöltözni sem képes. Szeretné saját, 7 szobát megtöltő könyvtárát is rendezni, gyermekeit nevelni. Ha a nádor nem segít rajta, kénytelen lesz a könyvtárosságról lemondani. A nádor ismét jóindulatúan válaszolt. A könyvtárat illetően Horvát jelentése teljesen megnyugtatta, a katedrákról való lemondást pedig indokoltnak tartja.

126 Néhány hónap múlva azonban a nádor mégis rábeszélte Horvátot a katedrák megtartására,

127 s Horvát — akit a visszavonulásra túlterheltségén kívül az a sérelem ösztönzött, hogy sok évi helyettesítését a kormány nem akarta kinevezéssel véglegesíteni — végül is mindkét tanszéken megmaradt. Két év múlva azután kinevezték a magyar nyelv és irodalom rendes tanárává. Ezek a nehézségek s megoldásuk módja felhívja a figyelmet egy a könyvtári munkát befolyásoló, eddig csak röviden érintett tényezőre: a nádor és Horvát közötti kapcsolatra. A nádor, mint az intézmény felettes hatósága messzemenő gonddal és a legkisebb részletekre is kiterjedő érvénynyel irányította a Múzeum, s ezen belül a könyvtár munkáját. Horvát nagyrabecsülte az őszinte és tevékeny jóindulatot, mellyel a nádor a nemzeti intézmény gyarapodását előmozdította; de nem hiányzott a bizalom és nagyrabecsülés a nádorból sem Horvát iránt. Együttműködésük első két évtizede — amint a sűrűn váltott aktákból látszik — zavartalan volt. A nádor jóváhagyta Horvát javaslatait és kívánságait, elismeréssel írt tudományos és hivatali működéséről 128 készséggel elnézte — mint láttuk — kisebb mulasztásait. Horvát is bizalommal fordult a nádorhoz, nemcsak az intézmény, hanem saját problémáiban is; megküldte neki a Bajzolatok-&t, s hozzá intézett ajánlással látta el egyik-másik kiadványát.

129 A nádor és Horvát kapcsolata bizonyos fokig megromlott Horvát igazgatósága idején. Űgy látszik, hogy a Ludovika-épületbe történő költözés körüli zavarok, Horvát késedelmessége rossz benyomást keltettek a nádorban, — hogy igazságosan-e, azt nehéz volna megállapítani.

130 Mindenesetre ettől az időponttól kezdve a nádor olykor kifogásolt egyes tételeket Horvát elszámolásaiban;

131 más alkalommal a Horvát által egy bécsi árverési jegyzékből megvételre javasolt könyveket nem szereztette meg láttatlanban, mint addig, hanem a helyszínen felülvizsgáltatta Horvát javaslatát.

132 1841-ben pedig pályázatot hirdetett az igazgatói állás betöltésére,

133 s 1843-ban ki is nevezte Horvát fölé a tudományosan eddig teljesen érdemtelen Kuhinyi Ágostont.

134 Horvát, aki 1837 óta helyettesként látta el ezt a hivatalt, nem tartott ugyan igényt a magasabb pozíciót és fizetést jelentő igazgatóságra,

135 mégis sérelmesnek érezhette, hogy egyszerre ismét alárendelt helyzetbe került.

136 Különben Horvát ekkor már beteg, megrokkant ember volt; ő, aki a Múzeumnál töltött 29 év alatt magánügyben sohasem volt öt napnál hosszabb ideig távol Pesttől,

137 1844-ben és 1845-ben kivette hatheti szabadságát, hogy egészségét helyreállíthassa. Későn kezdett azonig 273