AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

V. Windisch Éva: Könyvtári munka a reformkorban az Országos Széchényi Könyvtárban

részvételével tartott értekezleteken. A nádor Miller halála után rendelte el rendszeres megbeszélések tartását, részben a szabályos ügykezelés biztosítása érdekében, részben azért, mert a tisztviselők közös, összehangolt munkájától a Múzeum további fellendülését várta.

113 Az ülések jegyzőkönyvéről másolatot kívánt. A tisztviselők ezeken az üléseken rendszerint a nádortól érkezett leiratokat és azok végrehajtásának módozatait tárgyalgyalták meg. A nádor elégedetlen volt az eredménnyel; azt kívánta, hogy az értekezleteken az ő rendeletein kívül más, a Múzeumot érdeklő dolgokról is szó essék, s vessenek fel az intézmény céljait szolgáló javaslatokat.

114 Később a jegyzőkönyvek vezetésének helytelen módját, majd ritkán történő felküldésüket kifogásolta.

115 Az ülések tartásához fűzött reményei azonban nem váltak valóra; a tisztviselők csak ritkán kezdeményeztek egy-egy, s nem is nagyjelentőségű tárgyat, később az üléseket is egyre ritkábban tartották. A múzeumi értekezleteket az új igazgató, Kubinyi próbálta fellendíteni, aki havonta, sőt szükség esetén gyakrabban is össze kívánta hívni a tisztviselőket.

116 A tisztviselők rendszeres működésének biztosítására szorgalmazta a nádor a múzeumi — s ezen belül a könyvtári — utasítások elkészítését is. Az intézménynek nem volt érvényes ügyrendje. Az 1811-ben Miller által készített részletes és a Múzeum ügyeinek minden ágára kiterjedő tervezetek nem nyertek szabályszerű megerősítést, épp így 1817-ben és 1820-ban készített rövidebb javaslatai sem.

117 1826-ban a nádor terjedelmes, sajátkezűleg fogalmazott leirattal fordult Horvát Istvánhoz. A Múzeum évről évre történő gyarapodása, látogatóinak nagy száma feltámasztja azt az igényt, hogy az intézmény belső rendeződése is előrehaladjon, s az eddiginél szilárdabb alapokra támaszkodjék — írta a nádor. Ügy gondolja, hogy a rend megszilárdítására, az ország lakosainak az intézmény iránti becsülése fokozására jó hatást gyakorolna, ha mind az igazgatóság, mind az egyes gyűjtemények, mind a különféle beosztásokban működő alkalmazottak részére ,,az intézmény rendeltetésével megegyező, de egyben a tudományosság és a nemzeti kultúra haladásának is megfelelő, az intézmény jövendő rendjéhez is alkalmazható" hivatalos utasítás készülne, mely jóváhagyása után kötelező lesz a Múzeum alkalmazottai számára. Horvátot tudása, hivatali és tudományos buzgalma ajánlották erre a feladatra a nádornak. Tanácskozzék más tudósokkal is, a pesti egyetem tanáraival, különösen a kiváló képzettségű és a Múzeumot is jól ismerő Schediusszal, valamint a többi gyűjtemény őreivel is. A nádor mellékelve megküldte a Miller által készített utasítás-tervezeteket, az egyetemi könyvtár szabályzatát, s felajánlotta a bécsi vagy az örökös tartományokban másutt működő hasonló intézmények szabályzatainak megszerzését.

118 Horvát — akit ekkor tudományos kutatásai teljes mértékben lekötöttek — igyekezett elhárítani magától a szabályzat elkészítésének gondját. A következő múzeumi ülésen a természettudományi gyűjteményre és a régiségtárra vonatkozó munkálatokat e gyűjtemények őreire hárította, a könyvtárat illetően pedig kijelentette, hogy a szabályzat elkészítéséhez nincsen szüksége külföldi anyagokra.

119 A szabályzat nem is készült el, a nádor időnkénti sürgetései ellenére sem. Az új utasítások tervezetét Kubinyi igazgató készítette el 1845-ben, a Múzeum problémáinak ki nem elégítő 270