AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

V. Windisch Éva: Könyvtári munka a reformkorban az Országos Széchényi Könyvtárban

rendszer kiválasztása érdekében szerezze meg azoknak a szisztémáknak részletes leírását, melyek a bécsi udvari könyvtárban, a prágai egyetemi könyvtárban, s különösen az újonnan felállított müncheni udvari könyvtárban érvényben vannak. A leírások rövid idő alatt meg is érkeztek.

57 Hogy ezek segítségével Mátray hogyan végezte el munkáját, — ennek ismertetése már nem tartozik tanulmányunk körébe. 4 Korszakunkban a könyvtár kifelé — az olvasók és a tudományos világ felé — irányuló munkája szerény keretek között ugyan, de meglepő sokrétűséggel folyt. A következőkben az olvasókkal és látogatókkal kapcsolatos tevékenységről, a kölcsönző, felvilágosító és bibliográfiai munkáról, múzeumi kiadványokról, a könyvtár érdekében kifejtett propagandáról s végül a könyvtár belföldi és külföldi kapcsolatairól számolhatunk be. Mint a Miller által készített ügyrend-tervezetekből kitűnik, a könyvtár látogatói két, a könyvtárost egyformán igénybe vevő csoportra oszlottak: az olvasókra és a könyvtárat megtekintő látogatókra. A tervezetek előírják az olvasókra való felügyeletet, nehogy ezek a könyveket megrongálják, vagy egyes lapokat kitépjenek belőlük, s nehogy a kéziratok használói — megengedett dolog lévén a kéziratokból kivonatokat készíteni — bizalmas, napvilágra nem való dolgokat is kijegyezzenek. A könyvtár csoportos látogatóit pedig végig kell kísérni a raktártermeken, figyelmeztetve őket arra, hogy ne nyúljanak a könyvekhez, s az érdeklődőknek meg kell mutatni a ritka kéziratokat, kódexeket, okleveleket is. A könyvtár megtekintésére megszabott idő állott rendelkezésre, magasrangú személyeknek, tudósoknak, külföldieknek azonban a könyvtárosok a hivatalos időn belül bármikor tartoztak a gyűjteményt megmutatni.

58 Hasonlóan rendelkezett Kubinyi utasítás-tervezete, nyilván a régebbi gyakorlatot követve: a látogatók számára hetenként kétszer 9 és 1 között, az olvasóknak minden hétköznap ugyanebben az időben áll nyitva a könyvtár; csoportosan egyszerre 12 fő tekintheti meg a gyűjteményt, s ezek ,,a szolga által illően emlékeztessenek az együttmaradásra, valamint arra, hogy a földre ne köpjenek, semmihez ne nyúljanak".

59 Az olvasók, látogatók kiszolgálásával kapcsolatos tevékenység méreteiről a reformkorból még megközelítően pontos adatokat is nélkülözünk. 1822-ben szó esik arról, hogy az olvasótermet a kutatók zsúfolásig meg szokták tölteni,

60 s nincs okunk feltételezni, hogy ez a helyzet 1838-ig, a könyvtár elköltöztetéséig különösebben megváltozott volna. A Ludoviceumépületében átmenetileg elhelyezett könyvtár természetesen nem volt látogatható; 1840-ben Horvát visszautasította Johann von Kress, az Adolf Pemold-féle „Perspectiv-Karte" vállalkozás pozsonyi üzletvezetőjének kérését, hogy a könyvtárban a sorozatnak előfizetőket gyűjtsön: a könyvtár az árvíz óta nem volt tökéletesen felállítható, s a legritkább esetben fordul elő, hogy valaki meglátogatja.

61 A könyvtár egyes darabjainak ekkori használatáról néhány írásos nyom tanúskodik: Wakefield angol történész 1839-ben a Budai krónikát és Verancsics Antal leveleit kívánta 261