AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

V. Windisch Éva: Könyvtári munka a reformkorban az Országos Széchényi Könyvtárban

dezés meg nem történik. Schedius a munka meggyorsítására négy napidíjas felvételét javasolta, továbbá a könyvek beköttetését s a szekrények ideiglenes megszámozását. A nádor napidíjasok helyett két állandó alkalmazott felvételét engedélyzte, 200 forintot utalt ki a múzeumi alapból a könyvek kötésére, s végül jóváhagyta a szekrények ideiglenes megszámozását.

43 A leltározás meggyorsítását azonban egyelőre ezekkel a rendelkezésekkel sem sikerült elérni. A két alkalmazott felvételének terve nem valósult meg, sőt, másfél évtizeden át Horvát mellett egyetlen tudományosan képzett alkalmazott sem működik.

44 A munkát néhány önkéntes, díjazás nélkül működő segítőtárs lendítette előre, elsősorban maga Schedius, aki fiával együtt sietett Horvát segítségére.

45 így azután az 1822 végén írott jelentés meglehetős előrehaladásról tájékoztathatott: a két első terem 24 szekrényében teljes a rend, olyannyira, hogy a könyvek helye is fel van jegyezve; a következő két terem tíz szekrényének tartalma ugyancsak össze van írva, s jelzet alapján könnyűszerrel megtalálható, mégpedig nemcsak a nagyobb kötetek, hanem a néhány lapos aprónyomtatványok is. E négy teremben a könyvek száma 12 000 fölött van. A munkálatok folytatását a tél beállta nehezítette meg. A nádor ekkor leiratában új, fűthető helyiséget jelölt ki a leltározás folytatására, megdicsérte a résztvevőket és sürgette a befejezést.

46 Csakhamar kiderült azonban, hogy a leltározás a két Schedius közreműködésével is még évekig elhúzódhatik. A diákok, akiket Schedius ingyen próbált foglalkoztatni, tudatlanul és figyelmetlenül dolgoztak. A leltározók ekkor szakítottak az eddigi munkamódszerekkel és rátértek a könyvanyag új felvételére, a reinventatio-ról az inventatio-ra, vagyis félretéve a régi jegyzékeket, rövid új címleírást készítettek valamennyi műről. 1825 közepére mintegy 25 000 művel készültek el ilyen módon. Tervük az volt, hogy a hiányok megállapítására a készítendő betűrendes repertóriumot végül összevetik a Széchényi-féle katalógusokkal. A hátralevő könyvanyag és a kéziratok jegyzékbe foglalása Horvát szerint még két évi munkát igényelt.

47 1826 közepére Horvát további 3000 művet írt össze. A nádor ekkor a munkálatok meggyorsítására két napidíjas írnok alkalmazását engedélyezte.

48 Az állásra jelentkezők azonban helyesírási és idegen nyelvi ismereteik hiányosságai folytán nem látszottak alkalmasaknak címfelvételek lemásolására. Mire azonban a bekötött könyvek leltározása elkészült — a kötetlen könyvek és a kéziratok még hátra voltak — Horvát és Scheidus megtalálták a megfelelő írnokot Ráday Pál volt titkára, Sartoris Sámuel személyében. Sartoris vállalta és 1826. november 5. és 1827. május 2. között lakásán el is végezte a munkát: lemásolta a címfelvételeket, az íveket szétvágta és a cédulákat betűrendezte.

49

1827 júliusában Schedius végre azt jelenthette a nádornak, hogy a leltározás, amennyire azt a hely, a viszonyok és a rendelkezésre álló segédeszközök lehetővé tették, befejeződött: a könyvtár termeiben elhelyezett, közhasználatra szánt könyvekről — számuk 22 948 volt — most már jegyzék és katalógus áll rendelkezésre. A kéziratokról, térképekről és a még nem hozzáférhető anyagokról — a iTéZer-könyvtár, Vuchetich gyűjteménye, az új kötelespéldányok — szintén vannak jegyzékek, de ezek revíziója csak akkor végezhető el, ha alkalmasabb elhelyezésüket sikerül biztosítani.

50 Ezzel a jelentéssel — jóllehet a nádor válasza a munka folytatására 17* 259