AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

V. Windisch Éva: Könyvtári munka a reformkorban az Országos Széchényi Könyvtárban

szükségképpen háttérbe szorították a könyvtár ügyeit; külön könyvtárőr kinevezését a nádor éveken át halogatta. Ugyanekkor a könyvtár anyagával végzett ügyletei szempontjából — úgy látszik, nagyobb mennyiségű könyvet idegenített el a könyvtárból, melyeket részben elcserélt, részben eladott — a könyvanyag minél nagyobb rendezetlensége volt számára kívánatos, így állott elő az a helyzet, hogy az általa 1815-ben mintegy 10 000 kötetre becsült könyvtár állománya az évtized végén már nem volt megállapítható, s az új szerzemények rendezetlenül, naplózás és katalogizálás nélkül hevertek a raktártermekben, kitéve a rongálódás, elkallódás veszélyének, hozzáférhetetlenül a kutatás számára. A zűrzavar felszámolására, egyben annak megállapítására, okozott-e, s mekkora kárt okozott Miller a könyvtár s az ugyancsak rossz állapotban lévő régiséggyűjtemény és természettudományi tár állományában, a nádor 1820. október 30-án elrendelte a leltározást a Múzeumban, valamint az utolsó években elhanyagolt gyarapodási naplók vezetését.

1 Ezekkel a rendelkezésekkel Miller könyvtári tevékenysége gyakorlatilag véget ér. • A reformkor éveiben a Széchényi Könyvtár custosa, őre a történetíró Horvát István. Kinevezését 1815-ben kapta meg, de betegsége s egyéb elfoglaltságai miatt a könyvtár munkájába csak 1818-ban kapcsolódik be. Közvetlen hivatali felettese a Nemzeti Múzeum igazgatója. Miller 1823-ban bekövetkező halálakor azonban a nádor nem tölti be az állást: 1837-ig Haliczhy Antal régiségtári őr mint megbízott igazgató látja el ezt az adminisztratív munkakört, 1837—1843-ig pedig maga Horvát; a Múzeum csak 1843-ban kap újra kinevezett igazgatót Kubinyi Ágoston volt nógrádi aljegyző, főbiztos és evangélikus iskolafelügyelő személyében. Az igazgató szerepe a reformkor nagy részében formális, a valóságban a könyvtárőr felettese József nádor, a Nemzeti Múzeum főpártfogója. A gyakorlati munkát Horvát másfél évtizeden át maga végzi: a Múzeum anyagi helyzete s a megfelelően képzett szakemberek csekély száma egyaránt lehetetlenné teszik azt, hogy a könyvtár nagyobb létszámú könyvtárosgárdát foglalkoztasson: az 1816—1821-ig adjunktusi minőségben alkalmazott Kovachich József Miklós távozása után Horvátnak a „szolga" az egyetlen állandó segítőtársa, s csak 1837-től működik mellette formailag napidíjasként az őt állásában majd követő Mótray Gábor.

2 Horvát István személyében képzett, a könyveket ismerő és szerető könyvtáros került a Széchényi Könyvtárba. Történeti, nyelvészeti és irodalmi képzettsége mellett széleskörű könyvtörténeti és könyvészeti ismeretekkel is rendelkezett, ami — nem lévén ilyenirányú képzés a pesti egyetemen — ritkaság volt Magyarországon. Pedig a könyv történetével, a könyvtárak rendezésével összefüggő kérdéseknek ekkor már bőséges irodalma van. A legrégibb szerzők: Konrád Gesner, Richard Bury, Naudé, Hottinger s a sokat forgatott Morhofius művei a XIX. század első felében már inkább csak történetileg érdekesek, a könyvtáros mindennapi munkájához nem sok segítséget nyújtanak. A könyvtáros gyakorlati tevékenységére bővebben térnek ki a XVIII. századi könyvészeti szerzők: Johann Matthias Gesner, Legipont, Schelhorn és a bécsi császári könyvtár Magyarországon is ismert vezetője, Michael Denis, — de a könyvanyag eddig ismeretlen méretű, rohamos gyarapodásával és a növekvő használat igényeivel szemben a XIX. 250