AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

D. Szemző Piroska: A szenzációs hír és illusztrálása. (Sajtótörténeti tanulmány)

állathoz s így próbáljanak úrrá lenni felette. A hír egyre fejlődik: most már sebezhetetlen a „hőse". Majd a tudomány is beleszól a dolgokba: P. Paulian Dictionnaire physique c. műve második kötetében leírja a fenevadat s ugyanakkor kézrekerítésének módját is, bármilyen egyszerű hangszeren kell előtte játszani, mert nagyon zenekedvelő. A zenétől megittasul és ilyenkor könnyű megfogni. P. Paulian azt is megírja, hogy májával kitűnően lehet a veszettséget gyógyítani. Még egy-két ilyen színezetű hír s mintha a Pressburger Zeitung kissé elszégyelné magát, mert 1765. jún. 5-én így ír: „Bald werden wir einfaltigen Deutsche es merken, dass die ganze Geischichte nur eine schlaue Erdichtung der witzigen Franzosen sei". A „ravasz, költött tréfás história" azonban annyi olvasót vonz, nem szabad még abbahagyni; de mit lehet még kitalálni ? Tán ördög van abban az állatban, mely most már jól megtermett borjúra nőtt a hírben. Igen, ez a figura még nem volt. A szerkesztő nemcsak az olvasóval évődik, a német a franciával is: az 1765. jún. 19-i hír szerint már szaporodnak a szűzfaló fenevadak. „Tyű! ha ez igaz — kiált fel a német lap szerkesztője — hamar pusztává válik Franciaország bátor, vitéz ember híján! Bár még megmenekülhetnek, ha más országot idejében segítségül hívnak." A Pressburger Zeitung arról is tudni vél, hogy Franciaországnak azon a vidékén, egy századdal előbb hasonló módon pusztított szűzragadó fenevad, ami az akkor temető, helybeli pap által vezetett halotti listából tűnik ki. Ehhez a közleményhez csatlakozik a szerkesztőnek az eddigi híradások főszereplőjét ábrázoló képről való jelentése: „Wir haben eine sehr genaue Zeichnung dieses Tieres in Händen, welche wir unsern Blättern ehestens einverleiben werden."

5 Ennyi előkészítés után bizonyára alaposan felcsigázott olvasók, sőt megnövekedett számú előfizetők forgatták az újságot. A szenzációt befejező közlemény, 1765. aug. 17-én valóban hozta az illusztrációt is, és a bestia elpusztíthatatlanságát továbbra is fenntartotta. „Wir haben, unser Versprechen zu erfüllen, die Abbildung dieses Tieres, zu Ende dieses Stückes eindrücken lassen." Az illusztráció tónustalan, egyszerű fametszet, az újságlap alsó felében helyezkedik el, azt kitölti. Szignálva nincsen. Aláírása: Abbildung des reissenden Thiers, in der französischen Landschaft Gevaudan. A kép alatt közvetlenül pedig még a következők olvashatók: „Diese Zeitung is alle Mitwoche, und Sonnabende zu haben bey Johann Michael Landerer, wohhnaft nächst dem Fischertor". Ezek a szenzációs hírtől független sorok nem hiába simultak szorosan a képhez: azt kívánta a tipográfiai megoldás kifejezni, hogy az olvasó a jövőben is számíthat hasonló csemegékre. Nem bánja meg, ha előfizet. A Pressburger Zeitung szerkesztősége azt állította, hogy a szenzációs hírt párizsi levelezőjétől kapta. Annál érdekesebb, hogy a Wienerisches Diarium 1747-i évfolyamában — amely lap külsejét, rovatait, szerkesztési elveit tekintve, mintha csak ikertestvére volna a pozsonyi lapnak — ugyancsak egy vérszomjas, háziállatokat, embereket egyformán elpusztító fenevadról ad hírt és illusztrációt. A kép itt is primitív fametszet. Nem lehet kétséges, hogy a Pressburger Zeitung szenzációjának forrása a Wienerisches Diarium 1741-i évfolyama. Hír- és kép átvételét annak a kornak a szerkesztői a hitelesség és a lap tekintélyének növelése céljából szándékosan elhallgatták, sőt tévútra vezettek, (v. ö. Otto Groth: 233