AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)
V. Waldapfel Eszter: Az Országos Széchényi Könyvtár a felszabadulás óta (1945/1957)
könyvtárak — egységének megteremtése volt. Könyvtárpolítikánk számottevő szakemberei mind örömmel fogadták ezt az irányvonalat. Sajnos bármennyire helyesek voltak az elvi célkitűzések, a gyakorlatban nem teremtették meg azt az egységet, amely oly kívánatos lett volna. Hátra volt még a nagy feladat, e teljes, a tudományos könyvtárakat is összefogó egység megteremtése. Ennek az egységesítő törekvésnek egyik szerve a már ötödik éve a Népművelési illetőleg Művelődési Minisztérium tanácsadó szerveként működő Könyvtárügyi Tanács, mely a kezdeti nehézségek, kísérletezgetések stádiumán túljutva, az idei évben átszervezve, előre elkészített, alaposan átgondolt munkaterv alapján 12 szakbizottságban végzi munkáját: a magyar könyvtárügy operatív feladatainak egységesítését és az irányítás elvi, szakmailag alátámasztott alapjainak kidolgozását. E szakbizottságok legtöbbjében az Országos Széchényi Könyvtár munkatársai is részt vesznek, többnél ellátják az elnöki, illetőleg titkári teendőket is. Miután a tudományos könyvtárak elméleti módszertani kérdéseinek tisztázására módszertani osztályunk egyelőre nem volt felkészülve, néhány — a Könyvtárunkban más osztályok mellett 1953 óta szervezett — elméleti könyvtártudományi munkaközösség s néhány tudományos vitaülés voltak hivatva a hiányokat legalább átmenetileg pótolni. Évek óta beszélünk róla s az elmúlt két esztendőben már valóban úgy éreztük, hogy a fejlődésben elérkeztünk odáig, hogy a módszertani osztályt kiemeljük abból, a gyakorlat során kialakult, egyoldalú elképzelésből, mely szerint ő csupán a közművelődési könyvtárak módszertani problémáinak a segítője. Ahhoz azonban, hogy a tudományos könyvtárak kérdéseit is behatóan tanulmányozhassa, azok számára is elméleti segítséget nyújtson, nem csupán feladatainak most már teljesen egyértelmű és végleges tisztázására van szükség, de szükség van arra is, hogy olyan szakembereket vonjon be teljes intenzitással munkájába, akik a könyvtártudomány alapos, elméleti és gyakorlati ismerői s akik képesek lesznek arra, hogy tevékenységükkel a módszertani osztály tekintélyét a tudományos könyvtárak felé is elismertessék. A módszertani osztálynak az operatív és ad hoc segítségnyújtás helyett a közművelődési könyvtárak felé is mindinkább a kérdések elméleti tisztázására kell törekednie, természetesen úgy, hogy a mindennapi élet fejlődését állandóan szem előtt tartsa. Közművelődési könyvtáraink ugrásszerű fejlődésében, mely az utolsó néhány évben vitán felül megmutatkozott, módszertani osztályunk ezirányú jó munkája, s könyvtárosaink szakmai képzését és továbbképzését megkövetelő és biztosító intézkedések 26 mellett, kétségtelenül komoly része volt azon helyes könyvtárpolitikai elv érvényesülésének, mely az egész magyar könyvtárügyet fokozatosan a hálózati elvre építette fel 27 , lehetővé téve ezáltal, hogy a fejlettebb könyvtár szakmailag általában jobban képzett, nagyobb gyakorlattal rendelkező könyvtárosai, mint módszertani központok, segítsék a gyengébbeket, az elmaradottabbakat. Módszertani osztályunk feladatává vált valamennyi ilyen módszertani központ összefogása és elvi irányítása. A legújabb elképzelések szerint módszertani osztályunk a közeljövőben esetleg kiválik intézményünkből s mint önálló Könyvtártudományi Intézet folytatja működését. 22
