AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Nagydiósi Gézáné: Magyarországi női lapok a XIX. század végéig

vérek lapjának egyesülése a Magyar Bazárral egy még szebb, elegánsabb divatközlönyt teremtett. Ettől kezdve lesz a szépirodalmi részből Melleklap címmel tartalmában változatosabb, beosztásában jobban tagolt, gyakorlatibb, szebb, modernebb lap. A 80-as években háziipar-remekeket mutat be rajzban olvasóinak. Ezek közül említést érdemelnek Gyarmathy Zsigmondnénak a Magyar Bazár munkatársának 1887-ben megjelent cikkei az általa felfedezett kalotaszegi népi kézimunkákról, valamint az 1887-i országos kiállításon az iparcsarnok erdélyi bazárjában kiállított kézimunkák bemutatásáról. Elénk levelezést kezd olvasóival és a „Nyílt postá"-ban a bevásárlásokhoz ad célszerű tanácsokat. Az 1898—1901. években a német Bazárnak csak minden második számát veszi át a magyar kiadás, a páros számokat közben a Francia Divatlap adja. Ekkor már nem szolgai másolás ill. fordítás a szöveg sem, s bár kiállításban, tartalomban és képek számában csökken, viszont havonként négyszer jelenik meg évi 16 koronáért. 1901. május végén meghalt Wohl Janka (testvére két évvel korábban), aki ekkor már majdnem három évtizeden át volt szerkesztője a, Magyar Bazárnak. Melegen búcsúzik a Pesti Hírlap, a Pester Lloyd és más lapok a mindenütt fénytlátó, okos, „naivan igaz" költőnőtől és ügyes szerkesztőtől, akinek atyai barátja Arany János, Kandó Kálmán volt, akinek szalonjában közéletünk sok kiváló tagja élvezte szellemességét és szeretetreméltóságát és sok fiatal művész kezdte első szárnypróbálgatásait. 1901. jún. 1-től 8. Rentaller Elma és ifj. Lónyay Sándorné látják el a szerkesztés munkáját. Nem sokáig tudják fenntartani a lapot. Amint a búcsúzóban mondják: az anyagi eredmény évek óta nem áll arányban az előállítási költséggel. 38 éves fennállás után 1904. márc. 15-én szűnik meg a Magyar Bazár. A szerkesztők a lap helyett a Divat-Salon-t ajánlják olvasóik figyelmébe. A század második felében, főként pedig a vége felé sok változás történt mind a divatban, mind pedig a nők munkakörét érintő társadalmi reformok terén; ezzel a fejlődéssel és haladással igyekezett a Magyar Bazár lépést tartani és ezen a téren a társadalomnak is jelentős hasznára vált. Különös gondja volt még a jótékony nőegyletek működésére és a leánynevelés problémáira. Nem hirdetett emancipációt, nem követelt jogegyenlőséget, minden nőt gyakorlatibb életre serkentett otthoni munkakörében, mindenkit hajlama és tehetsége szerinti munkára buzdított. Nem egy mozgalomnak adta az első impulzust és nem egy országos intézmény alapítását kezdeményezte. A Magyar Bazárral egy időben, 1866. jan. 1-én indult a Divat c. lap a Deutsch Testvérek kiadásában, Áldor Imre szerkesztésében, havonként kétszer. 1867-től a Wohl testvérek szerkesztik, 1875. máj. 8-tól pedig Friebeisz Ferenc. Mintául a német Bazar-t és a francia „Modes Parisiennes''-t vette. (Ez utóbbi ugyancsak nagy kapitalista vállalat volt, 1867-től 10 nyelven jelent meg.) A divatrész eleinte kisebb, mégis ez a főrész, majd később a divat- és irodalmi rész fele-fele arányban osztozik a lapon. A divatrészt Hajnalka (Rózsaáginé Bálintffy Etelka), az 1860—1870-es években a női folyóiratoknak egyik kedvelt írónője vezeti ,,váczi utcai séták" címmel, amelyben 214